Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. kérdezettek mind gyermekként tanulták az énekeket idősebb rokonaiktól, falujukbeli előimádkozóktól. Kivételt jelentett ez alól Dobronhegy, ahol a helyi, XX. századi születésű „ifjabb generáció" nem ismerte a két virrasztóéneket. A közlések szerint ott a Zalaszentmihályfáról (ez a kis középkori falu 1960-ban már Böde része) férjhezjött Kondor Sándorné Devecser Katalin vezette be használatukat." A naplók szövegei alapján arra a következtetésre jutottam, hogy Zalaszcntgyörgyre talán Kávásról került át, erre azonban konkrétan nem utaltak.

10 A két ének szövege mindenben megegyezik a Lajtha-kötetben olvashatóval, a kézzel írott anyagban is csak jelentéktelen helyesírási, szórendbeli, esetleg egy-két szótagra vonatkozó eltérések vannak. (Például: Ugy mehettek bé mennybe — Ugy mehettek mennyekbe, stb.) A szövegekről a kötet függelékei minden fontosat leírnak, ezekkel különösebben nem is foglalkoztam. Sajnos, a dallamok tekintetében Szentmihályi nem kényeztetett el bennünket az adatok nagy számával, mint ahogyan ezt a szövegek esetében tette. Részben talán azért, mert nem voltak zenei ismeretei, vagy nem tartotta annyira lényegesnek a dallamokat, mint a sok-sok példányban megtalált szövegeket, részben valószínűleg azért, mert Vargyas válasza után már nem folytatta a gyűjtést. A virrasztókkal foglalkozó gyűjtőnapló elején még azt írja, hogy „Fel kell jegyezni a változatokat és — idővel a dallamot is (esetleg magnetofonnal)",

17 semmi sem utal azonban arra, hogy ezt meg is tette volna. A hagyaték kéziratos szövegei között találtam egy kottapapírt, amelyre a két ének dallama és első versszaka le van jegyezve, meglehetősen primitív kottázással, mindössze negyed- és félhangokat használva, ez nem a gyűjtő kézírásával íródott.

18 Ilyen, vagy ehhez hasonló lehetett az a kotta is, amelyet Szentmihályi Vargyas Lajosnak küldött el véleményezésre. Mivel a szövegek Bagó Márton nyomdájából természetesen kotta és — már kevésbé természetesen — „ad notam" megjelölés nélkül kerültek ki, azonkívül mivel az adatközlők többen is hangsúlyozták, és a gyűjtő is leírja, hogy a virrasztókon kántor nem vett részt, sőt ők a virrasztóénekeket nem is ismerték, rejtély marad számomra, hogy ki és milyen körülmények között írhatta le a dallamokat. Szentmihályi nem emlékezik meg róla. A kottapapír elülső oldalára címként felírta: „Bödei virrasztóénekek", mivel azonban a gyűjtőnaplókban ezt a kifejezést nem a gyűjtőhely, hanem a „másutt ismeretlen, itt felfedezett" értelemben használja, nem biztos, hogy a lejegyzés valóban Bődében, és nem valamely másik faluban, vagy éppen Zalaegerszegen a múzeumban történt. A dallamokról kevesebbet is kérdezett, valószínűnek tartom, hogy nem is mindenkivel énekeltette el őket. Ilyesmiket jegyez fel velük kapcsolatosan: „a két éneknek különböző a dallama"

19 (ez nyilvánvaló kell legyen, hiszen a szó496