Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. tési énekek"-ről, s Watz Oszkár: „Nem halt ő meg, csak aluszik" 4 (Utóbbiban rövidítve, ill. betoldásokkal szerepel a vőlegénybúcsúztató és a menyasz­szony-ének is.) A göcseji református hívek körében pedig egy Pápán 1841 -ben vagy 1842-ben kiadott „Halotti énekek" című mű (36. kiadása 1922-ben jelent meg) megfelelő szakaszait énekelték, amely semmiféle kapcsolatot nem mu­tatott az Illyés-féle könyv szövegeivel. 10 A könyveken kívül Szentmihályi nagyon sok egyházi jellegű ponyvafüze­tet talált, amelyeket 1850 és 1890 között nyomtak, általában Budán Bagó Már­ton és Fiánál valamint Pesten Bucsánszky Alajos nyomdájában, de volt közöt­tük nem egy zalai készítésű is, Sógor György keszthelyi és Fischel F[ülöp] nagykanizsai nyomdájából. Császár Gergelyné és Györe Péterné zalaszent­györgyi asszonyok egész kis könyveket varrtak össze belőlük. A halottak mellett énekelt zsoltárok és virrasztóénekek nagy része megta­lálható Lajtha könyvében, de van közöttük hét olyan is, amely Sopron megyé­ben nem került a gyűjtők mikrofonja elé, ezeknek a szövege is szerepel Szentmihályi jegyzeteiben. Őt azonban elsősorban a „bödei" énekek érdekel­ték. Ezeket — úgy tűnik — kétszer adta ki nyomtatásban Bagó Márton 1865­ben és '76-ban. Ez a két kiadás fordul elő az énekesek anyagában, míg más évszámmal jelölt nem. Azért is gondolom, hogy több kiadása nem volt, mert rengeteg későbbi időből származó, kézzel írt másolat forgott közkézen a meg­vizsgált falvakban. A legkorábbi — még az 1800-as évek végéről származó — már alig-alig olvashatóra fakult. Aztán 1907-ből, 1916-ból, 1933-ból, '36-ból, végül 1948-ból van évszámos példányunk." A gyűjtőnaplókban szó esett még egy 1871-ben és egy 1904-ben készült másolatról, valamint egy 1801-ből vagy 1804-ből származó imádságos könyvről is, de úgy, mint amiket más pa­pírokkal együtt elégettek az örökösök. 12 Érdekességként említem, hogy a nyomtatott füzetek között van egy, amely a zalaegerszegi Kakas Ágoston-féle nyomdában készült a két világháború kö­zött. Ezt a füzetet az egyik adatközlő, özvegy Kustán Jánosné Dömök Teréz (szül. Kávás, 1887.) kávási asszony nyomatta ki a nála lévő kézírásos máso­latok alapján. 13 A megkérdezett falusi emberek általában ismerték a vőlegény- és a meny­asszony-éneket, sokan csak hallásból, de többen énekelni is tudták. Szentmihályi minden adatközlőjétől megkérdezte, hogy nyomtatásban vagy könyvben látta-e az énekeket, (talán régi voltukat kívánta volna a könyvbéli szereplés hiányával bizonyítani?) Erre a kérdésre legtöbb esetben nemleges választ kapott, még a ponyva-nyomtatványt is csak kevesen ismerték. Szerzőjükről pedig senki sem hallott. Mindössze egyetlen adatközlő vélte úgy, hogy egy már elhunyt, Farkas József nevű helybeli „tudós ember" lehet a ver­sek írója, de ezt a gondolatot más jelenvoltak határozottan elvetették. 14 A meg­495

Next

/
Thumbnails
Contents