Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Marx Mária: Göcseji virrasztók

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. leányok halálakor énekelték. Az elsőt leány-halott ravatalánál is használhatták, ilyenkor a vőlegény szót menyasszonyra váltották. Szentmihályi figyelmét felkeltették ezek a virrasztóénckek, mert szövegükben, és különösen az égi menyegző kifejezésben a „Júlia szép leány" balladának motívumait vélte felfedezni, és így azokat nagyon régi, esetleg helyi eredetű (!) müveknek tartotta." Ezért az elkövetkező hetekben Bődében és öt más környéki faluban összesen 38, többnyire még az 1800-as évek utolsó évtizedeiben született idős embert kérdezett meg az általuk ismert virrasztóénekekről, valamint a kapcsolatos virrasztási szokásokról. Leveleket írt a falvakban élő katolikus és református lelkészeknek, kántoroknak, iskolaigazgatóknak és néhány nyugdíjas kántortanítónak, megkérdezve őket az általa „bödei"-nek nevezett énekekről. Vargyas Lajosnak is elküldte véleményezésre a két dallamot a szövegek kezdő versszakával. A kapott válasz azonban nem támasztotta alá Szentmihályi előfeltevéseit. Vargyas ugyanis azt írta: „A két dal semmiesetre sem lehet nagyon régi. A vőlegényének új stílusú, bár annak kezdeti, legrégiesebb formája. A múlt század közepénél nem igen lehet régibb, tekintve, hogy akkor kezdtek nagyon szórványosan feltünedezni az ilyen típusok a gyűjteményekben, tehát akkor kezdtek divatba jönni. A menyasszonyénekről már nehezebb nyilatkozni. Ez a betlehemes dallamok egy fajtájával van rokonságban, szintén újabb típus, de már inkább a 18. századra utal; nem lehetetlen azonban, hogy ennél valamivel régebbi. Egyik sem tartozik azonban a kimondottan régi stílusú, vagy más alapon régiesnek nevezhető népdalok közé."

6 Sajnos, bár a levél újabb kutatásra buzdít, a fenti sorok kézhezvétele után Szentmihályi nem foglalkozott tovább a virrasztóénekekkel, mindössze néhány köszönőlevelet írt azoknak, akiktől korábban kéziratos vagy nyomtatott szövegeket kapott. Pedig az anyag készen áll, és gyakorlatilag mindenre kiterjedt, ami kapcsolatos volt a göcseji virrasztás szokásaival, s bár alapjában természetesen sok hasonlóságot mutatott a Lajtha Lászlónak négy évvel korábban kiadott könyvében közöltekkel, néhány eltéréssel, változattal meg is toldhatta volna azt. „Sopron megyei virrasztó énekek" с könyvében Lajtha megjegyzi, hogy a virrasztókban, temetéskor, stb. szolgált Illyés-féle zsoltároskönyv sok-sok kiadása közül Sopron megyében szinte kizárólag az 1868-as és azl874-es évit használták.

7 A Zalában felgyújtott, ill. gyűjtőnaplóban említettek közül az 1847-es budai kiadás mellett a legtöbb példány 1894-ből származott. Előkerült azonban egy 1723-as kiadású, de mégis szinte teljes kötet is. A katolikus vallású adatközlőktől még a következő — halottas énekeket és a temetési szertartást leíró — könyvek használatáról tudunk: a Barabás-féle „Teme494