Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Csóka-Jaksa Helga: „Búcsúra való ének” Bálint Sándor ponyvahagyatékának elemzési szempontjai
Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. névhez köthettek egy-egy éneket, hiszen a búcsúkban találkozhattak velük, gyakori volt, hogy repertoárjukba is így vették fel az addig ismeretlen énekeket. A nyomdák általában csak akkor tették a szerzők nevét a kiadványra, amikor már ismertebbek voltak, és nevük feltűntetésével több nyomtatvány eladását remélték." Ez a gyakorlat is szerepet játszik abban, hogy kevés énekszerző nevét tudjuk. A szakirodalom kevés tájékoztatást ad azokról a nyomdákról, amelyek bevételének egy része ponyvanyomtatásból adódott, pontosabban nem, vagy csak kevés esetben említik ezt a profilt. A nyomdák igyekeztek olyan munkákat kiadni, amelyek nagy számú vásárlóközönségre számíthattak, ilyenek voltak a tankönyvek, naptárak, vallásos munkák, ponyvatermékek. Ezekre kizárólagos szabadalmakat (privilégia exclusiva) szereztek, amelyek másokat meggátoltak a kiadásban. 14 Ez a helyzet az 1848-as áprilisi törvények életbe lépésével változott meg. Bálint Sándor ponyváin több mint 150 nyomda neve szerepel. A legfontosabbak: Bagó Márton, Bartalits Imre, Bucsánszky Alajos, az Egri Nyomda Rt. (2. ábra) Ahhoz, hogy a ponyvanyomtatvány valóban jól fizető áru legyen, okosan kiépített értékesítési hálózatra volt szükség. A XVIII. században az elsődleges eladók a nyomdászok voltak, főleg országos vásárokon terjesztették kiadványaikat. A műhelyben is árusítottak, de ott kevesen fordultak meg. 15 A terjesztésben fontos szerepe volt a könyvkötőknek, a kompaktoroknak, akik bizományba kapták az árut a nyomdától. A kegyhelyeken árusító vándor énekeseknek jutott a terjesztés oroszlán része. Közülük volt, aki a saját maga által írt nyomtatványokat adta el, mások bizományosként dolgoztak, de voltak olyan könyvárusok is, akik a nyomda megbízásából árusítottak egy-egy nagy sokadalmat vonzó helyen. A ponyvák címlapján szinte mindig látható figyelemfelkeltő ábrázolás. A vallásos ábrázolásoknak már a középkortól kezdve nagy hagyománya volt. A tridenti zsinat külön foglalkozott a képek és ereklyék tiszteletével. Meghatározták a vallásos kultusz különböző fokait, helyt adtak a szakrális ábrázolásnak, ahol a képek tisztelete az ábrázolt személyt illeti. 16 Képek voltak a parasztházak falain is, bizonyos képeket illett megszerezni: Szentháromság, Mária Szíve, Jézus Szíve. 17 A ponyva vásárlók és olvasók számára nem a művészi színvonal volt fontos, hanem az általuk közvetített tartalom. 18 Mint említettem, a ponyvák címoldalán szinte mindig találhatunk valamilyen ábrázolást, gyakran a belső lapokon is. Az is előfordul, hogy az ábrázolás nincs összefüggésben a ponyva témájával, így pl. egy kegy helyhez kapcsolódó nyomtatvány címoldalára egy másik kegyhely képe került, vagy egy Mária énekeket tartalmazó kiadvány elején Jézust jelenítik meg, (3. ábra) tehát a címoldal valóban csak a figyelem felkeltését célozza. A képek nagy változatosságot mutatnak, 488