Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)
Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Csóka-Jaksa Helga: „Búcsúra való ének” Bálint Sándor ponyvahagyatékának elemzési szempontjai
Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. meg kell említeni Bálint Sándor, Tüskés Gábor, Knapp Éva és Lengyel Ágnes kutatásait. A nyomdák és ponyvakiadás vonatkozásában fontos munka Antalóczi Lajosé, amely az Egri Nyomda Rt. történetét dolgozza fel és Kovács I. Gábor Bucsánszky Alajos pályáját bemutató tanulmánya is szorosan kapcsolódik a témához, de a kisebb nyomdák közül kevésnek hozzáférhető a története. Bálint Sándor ponyvagyűjteményének egy része még életében a Szegedi Egyetem Irodalom Tanszékére került, ahol valószínűleg készült róla katalógus, de nem akadtam a nyomára. Később az Egyetemi Könyvtár Régi Könyvek Tára vette át. A gyűjtemény másik része Bálint Sándor hagyatékával együtt a szegedi Móra Ferenc Múzeumba került, ahol a közelmúltban megkezdődött feldolgozása. A továbbiakban az Egyetemi Könyvtárban található gyűjteményrészről szólok. A könyvtárban 590 db számozott borítékban helyezték el a ponyvafüzeteket. A nyomtatványok száma ennél több, hiszen egy-egy borítékban több egymáshoz varrt példány található. Ezek a példányok a feldolgozás során külön számot kaptak. A ponyvák felén olvasható a kiadási év, ez alapján a legkorábbi 1789-es, a legkésőbbi 1948-as. Másik részén nincs évszám, ezeken az újdonságot, időszerűséget hangsúlyozó meghatározásokat lehet olvasni, pl.: „Nyomatott ebben az esztendőben." A gyűjtemény kialakulása miatt nincs adat arról, hogy darabjait Bálint Sándor mikor, kiktől, hol gyűjtötte, mégis nagyon sok következtetést levonhatunk az anyagból akkor is, ha csak formai, és tartalmi szempontból vizsgáljuk, a származásra, funkcióra, használatra pedig általánosságban utalunk. Azért, hogy használhatóvá váljon ez a gyűjtemény, katalógust készítettem hozzá. 8 Talán túlságosan száraz ennek bemutatása, mégis érdemes pár szóban ismertetni. A katalógus készítésében igyekeztem a könyvtári dokumentumleírási szabályokhoz alkalmazkodni, természetesen a műfaj sajátosságainak figyelembe vételével. (1. ábra) A leírásban a nyomtatványon olvasható formában szerepelnek az adatok. Először a borítékon szereplő sorszám, majd a ponyva címe, ha hiányzik a címoldal, akkor az első meglevő oldal kezdősora szerepel címként. Következő adat a kiadás helye, majd a nyomda, a kiadó — előfordul, hogy ez a kettő megegyezik. Az ábrázolás is fontos jellemzője a nyomtatványoknak. Igyekeztem egyértelmű meghatározásokat adni, hogy a leírás alapján az ábrázolások azonosíthatók legyenek, de ez nem volt egyszerű minden esetben. Az oldalszám és a méret a következő adat. A méret nem mindig egyezik meg az eredeti nagysággal, hiszen a ponvanyomtatványokat kevésbé jó minőségű papírra nyomták, így a használat során megrongálódhatott, ezeket az elrongyolódott 486