Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Szent szövegek, imádságok, imaalkalma, Szenttisztelet - Silling István: A szlavóniai magyarok népi imáiból

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ségéhez akár innen is eljuthatott. Azonban ez csak hipotézis, ugyanis e kicsiny magyar népcsoportnak a drávaszögi magyarsággal is vannak kapcsolatai, meg az almási Mária-kegyhelyre évszázadokon át látogató zarándokok jelentőségét sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Hiszen ez utóbbiak a legjobb alkalmai voltak az új lelki javak megismerésének, s a hathatósnak, erősnek, nagy erejűnek mondott segítő imádságszövegek cseréjének. Az imádságokban megjelenő egyik nyelvjárási sajátosság az á utáni a zártabbá válása, és helyette ő ejtése a bácskai Gombos és Doroszló nyelvjárásával rokonítható, ami bizonyosan utal a Duna két partján élő szomszédos magyar lakosság közös eredetére. 4. ima Szól a kakas, Kej föl, Mária, Megfogták a szent fiadat, Vasostorral ostorozzák, Vasvesszővel sanyargassák, Csöpögnek szent vérei, Arra mennek az angyalok, Ólomtányérba szedik, Krisztus Urunk elébe viszik. Krisztus Urunk azt mondja: Sem szólok, sem beszélek, Aki az én kevés imádságomat elimádkozza este lefektibe, reggel fölkeltibe, Az hét halálos bűntű megmenekszik.

8 5. ima Szól a kakas, Kelj fő, Mária, Mer megfogták szent fijadat, Vasustora ustorozták, Marok vészévé sanyargatták, Drága, szent vérit elfojatták, Odamentek szent angyalok, Arantányérba szettek, Krisztus Urunk elé vitték. Krisztus Urunk azt felete: Se nem szóhatok, Se nem beszéhetëk, 480