Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. bizonyos Fábián nevű pap számára készült, mint a közösség „régtől fogva való törvénye": „... hogy az pap házul[ról] ki ne menjen, hogy három nap itt hon ne legyen egy más után, gyakran misét mondjon, senki gyónatlan öreg ember meg ne haljon a pap miatt. Kereszteletlen gyermek meg ne haljon. Ha a tekerőpatakiak kívánják, minden héten egy nap ott a kápolnában mondjon misét. Űrnaptól fogva penig Kalongyáig minden csütörtökön ott a kápolnában mondjon misét. Az betegek testamentumot tegyenek a papnak, kiért temesse őket a pap. De ha valaki 1 forintot hagy, hát az vidékből hitt papokat a temetéskor a plebánus elégitse meg, fizesse. Az halottér mind mesterestől érte menjen az pap, annak megjelenése 12 dénár. Az szokott bér penig 2 kalangya búza, harmadfél kalangya zab. A fél kalangya zabot azért rendelték, hogy ha valami adója leszen a templomnak, azt adja meg a pap és ...is ő maga szerezzen..."

M Csík, Gyergyó és Kászon Szék 1643 április 5-én hozott rendtartása a következőképpen szól a tisztségviselőkről: „Eleitől fogva közönséges szokás és törvény volt a teljes megyében a jó rendtartásnak megmaradására a megye közönséges javainak vagy egészben vagy részben való eligazítására, hogy bizonyos személyeket választottak az egész megye közönséges értelméből... úgymint megye biráit, szentegyház fiait, kik a megyét és annak dolgát rendelnék igazítgatnák és a megye közönséges igazságát megtartanák, kiknek teljhatalom is adatott az vakmerőknek és szófogadatlanoknak megbüntetésére, hogy a közönséges jó megálljon."

31 A továbbiakban a rendtartás szól a megyebíróság szentegyházfiúság választásának módjáról, és feladatairól, a bűnösök („innepszegők, böjtszegők tisztátalan személyek", kocsmázók, káromkodók stb.) büntetéséről, a pap és „diák" béréről, az egyházi adó fizetéséről és a törvénykezés módjáról. Számos rendtartást idézhetnénk még, ám a korabeli erdélyi vallási viszonyokról nem csupán egy-egy rendelkezés leírásából, peres ügyek jegyzőkönyveiből értesülhetünk, de a ránk maradt panaszos levelekből is, amelyek némelyike megrendítő szavakkal ecseteli a lelkész nélkül maradt hívek kiszolgáltatottságát, lelki nyomorúságát. Erről tanúskodik 1630-ból az udvarhelyi katolikusok levele, amelyet három katolikus nemes úrhoz, somkeréki Erdélyi Istvánhoz, nonay Szentpáli Jánoshoz és komlódi Horváth Györgyhöz intéznek, anyagi támogatásukat kérve felépítendő templomukhoz: „... Nyilván lehet Uraságtoknál, miképpen az isteni gondviselés uraságtok és az nemes ország odaítélte az katholikusoknak az nagyobb résznek az templomot, az kisebb rész, az református valláson levőknek egy termet, melynek végbevitelére megbízott urak küldettenek. Az dolog köztünk eligazulván, az ellenkező félnek termét mindkét fél megegyezésével kezdettünk építeni. Tudja azt uraságtok, nem szükség részleteznünk, hogy sok ideje már, hogy mind 47