Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. szentbenedeki konvent jelenlétében. „... sok helyet idéztem neki - írja - az egy szín alatti áldozásról. Lelke látszólag megnyugodott, mert szelídebben beszélt a hallott szentírási helyek és a legszentebb doktorok írásai után."

26 Erdélyben a XVI. században hozott törvények értelmében négy bevett vallás volt: a református, az evangélikus, a katolikus és a mérsékelt unitárius vallás. A vallási helyzetet véglegesen az „Approbatae Constitutiones" rögzítette, amely az 1540-től hozott, s érvényben maradt erdélyi törvényeknek I. Rákóczi György által készíttetett gyűjteménye volt. Ezt foglalta törvénykönyv formájába II. Rákóczi György. A törvénykönyv első részének 5-9. artikulusa a katolikusokkal kapcsolatosan úgy rendelkezik, hogy püspökük ezután sem lehet, de püspöki hclynököt választhatnak, katolikus pap pedig csak a „szokott helyeken" lehet. A katolikus főurak saját szolgálatukra tarthatnak papot. A községekben a templomok a többséget illetik meg, de a kisebbség is építhet magának templomot.

27 A törvénykönyvnek főleg a püspököt Erdélyből kitiltó végzése volt igen sérelmes a katolikusok számára. A helynökök ugyanis, - mivel nem rendelkeztek püspöki hatalommal - papot nem szentelhettek, és híveiket is csak külön fejedelmi engedéllyel látogathatták. A püspökök nélkül maradt erdélyi katolikusokat ezért egyre kevesebb pap gondozta, és a paphiány egyre súlyosabb következményekkel járt. Ez az égető szükség hívta életre a XVI. században azt a sajátos erdélyi önkormányzati szervezetet, amelyet „Katolikus Státus"-nak hívnak. (Az elnevezés a XVII. század végén keletkezett, amikor az erdélyi országgyűlés katolikus tagjainak a vallási ügyeket intéző gyűléseit az „erdélyi katolikusok státusa gyűlésének" kezdték hívni.) Az erdélyi katolikusok egyes világi és egyházi tagjai összefogtak, és közösen intézték az erdélyi egyházközségek irányítását. Közös gyűléseket tartottak, s e gyűlések határozatainak engedelmeskedtek.

28 A Katolikus Státus helyi egyházközségekre bomlott. Az egyházközség („megye", „eklézsia") szorosan kötődött a faluközösséghez. Tagjai - a „szentegyházfiai" többnyire ugyanazok voltak, mint a világi elöljáróság tagjai. Az eklézsia tehát része volt a faluközösségnek, ugyanakkor különbözött is attól. Feladata volt az egyházi gyülekezet igazgatása, a „jó erkölcs" őrizése. A hívek s a lelkész ugyanis egyaránt igényelték a régi normarendet, az egyházi és más szokások őrzését, az erkölcsi vétségek megbüntetését stb. mindazokat az erkölcsi követelményeket, amelyekhez egy adott közösség igazodott, rendtartásokba foglalták, amelyekből szép számmal maradtak ránk kiadatlan dokumentumok.

29 Az egyházközség és a lelkész számára írott artikulusok a XVI. századból ismeretesek. A gyergyószentmiklósi „megye" rendtartása 1586-ból való; 46