Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. szentbenedeki konvent jelenlétében. „... sok helyet idéztem neki - írja - az egy szín alatti áldozásról. Lelke látszólag megnyugodott, mert szelídebben beszélt a hallott szentírási helyek és a legszentebb doktorok írásai után." 26 Erdélyben a XVI. században hozott törvények értelmében négy bevett val­lás volt: a református, az evangélikus, a katolikus és a mérsékelt unitárius val­lás. A vallási helyzetet véglegesen az „Approbatae Constitutiones" rögzítette, amely az 1540-től hozott, s érvényben maradt erdélyi törvényeknek I. Rákóczi György által készíttetett gyűjteménye volt. Ezt foglalta törvénykönyv for­májába II. Rákóczi György. A törvénykönyv első részének 5-9. artikulusa a katolikusokkal kapcsolatosan úgy rendelkezik, hogy püspökük ezután sem lehet, de püspöki hclynököt választhatnak, katolikus pap pedig csak a „szokott helyeken" lehet. A katolikus főurak saját szolgálatukra tarthatnak papot. A községekben a templomok a többséget illetik meg, de a kisebbség is építhet magának templomot. 27 A törvénykönyvnek főleg a püspököt Erdélyből kitiltó végzése volt igen sérelmes a katolikusok számára. A helynökök ugyanis, - mivel nem ren­delkeztek püspöki hatalommal - papot nem szentelhettek, és híveiket is csak külön fejedelmi engedéllyel látogathatták. A püspökök nélkül maradt erdélyi katolikusokat ezért egyre kevesebb pap gondozta, és a paphiány egyre súlyos­abb következményekkel járt. Ez az égető szükség hívta életre a XVI. században azt a sajátos erdélyi önkormányzati szervezetet, amelyet „Katolikus Státus"-nak hívnak. (Az eln­evezés a XVII. század végén keletkezett, amikor az erdélyi országgyűlés kato­likus tagjainak a vallási ügyeket intéző gyűléseit az „erdélyi katolikusok stá­tusa gyűlésének" kezdték hívni.) Az erdélyi katolikusok egyes világi és egy­házi tagjai összefogtak, és közösen intézték az erdélyi egyházközségek irányítását. Közös gyűléseket tartottak, s e gyűlések határozatainak engedelmeskedtek. 28 A Katolikus Státus helyi egyházközségekre bomlott. Az egyházközség („megye", „eklézsia") szorosan kötődött a faluközösséghez. Tagjai - a „szent­egyházfiai" többnyire ugyanazok voltak, mint a világi elöljáróság tagjai. Az eklézsia tehát része volt a faluközösségnek, ugyanakkor különbözött is attól. Feladata volt az egyházi gyülekezet igazgatása, a „jó erkölcs" őrizése. A hívek s a lelkész ugyanis egyaránt igényelték a régi normarendet, az egyházi és más szokások őrzését, az erkölcsi vétségek megbüntetését stb. mindazokat az erkölcsi követelményeket, amelyekhez egy adott közösség igazodott, rend­tartásokba foglalták, amelyekből szép számmal maradtak ránk kiadatlan doku­mentumok. 29 Az egyházközség és a lelkész számára írott artikulusok a XVI. századból ismeretesek. A gyergyószentmiklósi „megye" rendtartása 1586-ból való; 46

Next

/
Thumbnails
Contents