Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Kész Margit: A szentelmények szerepe a népi orvoslási gyakorlatban Kárpátalja különböző felekezetű falvaiban - Pusztai Bertalan: Búcsújárásból vallási turizmusba. A modern turizmus egy formájának kialakulása

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ugrott egy kis utcai gamin s rögtön kihalászta. Második lírámnak is ez lett a sorsa. De ón vissza akarok jönni! Gyorsan be egy harmadikat, messze, be Neptun lábaihoz, azután szaladok, szaladok fátyolos szemmel, nehéz szívvel az állomásra... Úgy megszerettem e város minden szent kövét! 0, hozz vissza bennünket, üdítő forrásvíz! Hiszen úgy is itt marad lelkünk fele ez ódon falak közt! Boldog, szent emlékezéssel gondolunk vissza az elmúlt szép napokra és úgy érezzük, hogy vasárnap volt ott minden óránk, minden drága, szent pillanatunk. Róma az örök vasárnap..."

2

'' A beszámolókból világosan visszafejthető a zarándok normatív képzete. A legtöbb leírás azonban vagy sajnálkozva, vagy reflexió nélkül tudatosítja, hogy ez az utazás más. Néhol olvashatunk megjegyzéseket arról, hogy egy zarándoknak nem kell sokat foglalkoznia a profán vagy pogány tárgyú emlékekkel; hogy a zarándok számára az a fontos, hogy vallásos áhítatban elmerülve járja végig a szent helyeket; messze elkerülje a hangos árusokat.'

0 Másutt viszont a valóságos viselkedésről kaphatunk beszámolót: „Étkezés után valóságos ostrom alá fogtuk a szomszédos kereskedéseket."" Előfordul, hogy egyegy csoportot 'szétszakítanak' a különböző motivációk, és bár nemzeti zarándoklaton vannak, érdeklődésük miatt szétvált részei 'profánabb' illetve 'szentebb' programot valósítanak meg. „... s pár perc múlva Trieszt állomásán állott meg a zarándokvonat. A zarándokok serege itt két részre tagozódott. Az egyik csoporthoz csatlakoztak azok, akik mindent látni, mindent tudni akartak, a másikhoz pedig a kényelmesebbek."

32 Általában megnő az egyén, az egyéni ízlés és elvárás szerepe. Néha az utazások legfontosabb pillanatává egy-egy egyéni rítus válik. Bizonyos esetekben a normaszegést is rögzítik a leírások: „... volt köztünk, aki nem vett részt rajta szívvel-lélekkel... Volt olyan, aki titkon nem is annyira a zarándoklat kedvéért indult el, hanem Róma kedvéért... Volt, aki elsősorban látni akart, s csak azután a lelkében megújhodni."'

3 A vallási turizmus egyik legsajátosabb jellemvonása is megjelenik már ezekben a beszámolókban: az utazás legfontosabb célja - legalábbis az adott megismerési lehetőségek alapján - nem a búcsúnyerés, hanem a 'pápalátás'. Minden beszámoló alapvető, központi része a pápa látása. „Mint éles kés nyilallott át lelkűnkön a lesújtó gondolat, hogy szeretett Atyánkat... nem láthatjuk. Először ez. Másodszor az, mit mondanak odahaza? 'Rómában jártál és pápát nem láttál!'"

34 A vallási turizmus mai kritikája is megragadja ezt a jelenséget: „A vallási turizmus dinamikája nemcsak elhomályosította, de le is egyszerűsítette azt, ami egykor a szenthez vezetett egyedi út volt. A gazdag és változatos élmény helyett a Rómába vezetett zarándoklat két dologra egyszerűsödött: látni a pápát és miséken venni részt különböző templomokban. ... [A pápát] látni - ez lett a vallási turista számára az utazás egyetlen hitelesítője."428