Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Kész Margit: A szentelmények szerepe a népi orvoslási gyakorlatban Kárpátalja különböző felekezetű falvaiban - Pusztai Bertalan: Búcsújárásból vallási turizmusba. A modern turizmus egy formájának kialakulása

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Ezen utazások alapvető sajátossága, hogy a testi fáradtságra másképp tekint. A lemondás, aszkézis nem része többé az utazásnak. Hozzátartozik ugyan a zarándok normatív képzetéhez, de sokszor mint egyfajta nosztalgikus, elérhetetlen ellenpont jelenik meg, mint például Prohászka Ottokár következő soraiban. „Nem akarom becsmérelni a mi vasúton robogó zarándokainkat, hiszen nem a gyaloglás teszi, hanem a szív megalázódása s a hit s a bizalom s a bánat; de azért a lelkem elmereng azokon a búcsújáró meneteken, melyeken a hívő középkor közelítette meg a szent várost s az apostoli sírokat s bizonyára az Isten kegyelmét is. Ott látni azokat a tannhäuseres meneteket, amint mennek hegyen-völgyön, az Alpokon s a lombardi síkságon s megint át a hegyeken, szandálban vagy mezítláb, batyuval a hátukon s bűntudattal a leikükön. Énekelnek bánatos énekeket, sírnak s imádkoznak s reménykedve néznek előre [...] Mikor pedig megvigasztalódva visszaindultak, akkor víg énekek s himnuszok csendültek meg ajkukon s szívesen látták meg az Alpok csúcsait s ösvényeit: nem volt már nehéz az út, mert a batyu is meglapult, a lélekről pedig levált a teher!"'

6 Prohászka vágyódva beszél ugyan a középkor zarándokairól, mégis szavaival legitimálja kortársait. Napjainkra az aszkézis olyannyira kikerülőben van a zarándoklat kánonjából, hogy bizonyos irodák egyenesen ennek ellenében határozzák meg magukat, érdekes ellentétet teremtve így a zarándok normatív képzetével. „Mi a zarándoklat? Talán egyszerűbb azzal kezdeni, mi nem az általunk szervezett zarándoklat. Nem zarándoklunk térden az esőben éjfélkor gyertyát hordozva és latinul énekelve. Nem böjtölünk. ... Összefoglalva, számunkra a zarándoklat 'örömteli utazás, amelynek célja felfedezni és elmélyíteni katolikus hitünket egy történelmi vagy lelki jelentőségű helyen.' Jól hangzik? Mi úgy gondoljuk!"" Az utazásokról szóló leírásoknak a technikai lehetőségek fejlődésével egyre inkább részévé váltak a fényképek. Ezeken a képeken azonban már a modern turistát láthatjuk: a meglátogatott templomok, műemlékek mellett különböző egyéni- és csoportképek mutatják a pihenni is vágyó utazót, az individuumot: a velencei Szent Márk-téren, Firenzében vagy a nápolyi éttermekben készült felvételek a vegyes motivációjú út személyes emlékeztetői. Bizonyos úti beszámolók egyenesen a résztvevők portréival, azaz önreprezentációikkal érnek véget. Az utazó polgár számára tőle társadalmilag távol álló utastársai is az utazás élményei közé tartoznak. „A kedves, családi hangulat megőrzését szolgálja a sok fényképfölvétel; e mellett a csoportképek azokra a bekötött fejű, egyszerű falusi asszonyokra és pipás öreg magyarokra is emlékeztetnek bennünket, akikkel olyan jól esett testvéri közösségbe lépnünk Isten oltára előtt, ahol mindnyájan egyenlőek vagyunk."

38 A turizmus tömegessé válásával lehetetlen felmérni a vallásos motivációval utazók számát napjainkban akárcsak a keresztény világban. Még becslés sem 429