Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Kész Margit: A szentelmények szerepe a népi orvoslási gyakorlatban Kárpátalja különböző felekezetű falvaiban - Pusztai Bertalan: Búcsújárásból vallási turizmusba. A modern turizmus egy formájának kialakulása

Népi vallásosság a Kárpót-medencében 6. már napilapokban megjelent hirdetésekkel is próbálták utazásra hívni az érdeklődőket.

28 1900-ban több nagyobb magyar zarándokcsoport indul útnak vasúton, bérelt különvonattal, általában valamelyik püspökség kezdeményezésére az Örök Városba. A szervezett tömegzarándoklatok csúcspontja az 1925-ös Szentév volt, amikor számos szervezett utazás keretében, köztük hét országos nemzeti zarándoklaton összesen 12 ezer ember utazott a katolikus világ különböző kegyhelyeire Magyarországról. Éppen ebben az évben alapították Münchenben a Bayerisches Pilgerbürot, a legjelentősebb ilyen jellegű vállalkozást is. Ezen utazások a közösségszerveződés új, kevésbé organikus formáit mutatják két szempontból is. Egyrészt a modern vallási turizmusban megjelennek olyan közösségformáló elemek, melyek az alapvető társadalmi változásokat tükrözik vissza. Utasainknak már nem a lokális-territoriális kötődés a legfontosabb: az utazókat nem egy településről való voltuk köti össze. Jelentős szerepet kapnak a foglalkozási (vasutasok, katonák, tanítók, egyetemi tanárok, stb.), érdeklődési csoportok (nőegyletek, énekkarok, stb.) illetve vallási közösségek az utazók szervezésében. A csoportszerveződés másik jellegzetessége, hogy egyre nagyobb számú az úgynevezett gyűjtött utak aránya: amikor az utasok valamely országos felhívás vagy hirdetés miatt csatlakoznak egy utazáshoz és kerülnek így egy újonnan formálódó közösségbe. Az utazásokról született beszámolók visszatérő része az utazás iránti kezdeti elfogódottság, az ismeretlen társaságban feltámadó bizonytalanság. Ezt általában az idegen környezetben való egymásrautaltság, összezártság gyorsan csökkentette. Mindkét szervezési forma a vallásosság alapvetően privát jellegét hangsúlyozó vallási gyakorlatok illetve a turisztikai látványosságok vonzása által olyan társadalmi-kulturális csoportokat kapcsol be a vallási motivációjú utazásba, akik a paraszti búcsújárásokkal már nem tudtak azonosulni. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vallási utazási motiváció nemcsak a parasztságnál maradt meg a XVIIl-XIX. század során. A kialakuló polgárság a turizmus rendszerében találta meg a vallási motivációjú utazás számára elfogadható és vonzó formáját. Az ezen utazásokról szóló beszámolókat elemezve világos, hogy a kor utazói fontosnak tartották a zarándokcélpontok mellett egyéb látványosságok megtekintését is. Ez explicit és implicit szinten is megfigyelhető. Bizonyos utazások már szervezéskor kettős célt tűznek ki: tanulmányutakkal, koncertkőrúttal, nemzetközi találkozókkal kötik össze az utazásokat - ismét a modernitásra jellemző, szerzett, individuális identitáselemekre építve. A beszámolókat elemezve világos, hogy a főként zarándokcéllal szervezett utazások során is jelentős a turisztikai célpontok vonzása, bizonyos turista-rí tusok végrehajtása. Ilyen elmaradhatatlan profán rítus volt például a pénzdobás a Trevikútba. „Egy egész lírát dobtam bele! [...] De alig hogy a vizet érte, már utána 427