Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Kész Margit: A szentelmények szerepe a népi orvoslási gyakorlatban Kárpátalja különböző felekezetű falvaiban - Pusztai Bertalan: Búcsújárásból vallási turizmusba. A modern turizmus egy formájának kialakulása

Népi vo/lósossóg о Kárpát-medencében 6. A zarándoklatok társadalmi szűkülésével, formáinak megmerevedésével esik egybe a turizmus kialakulása és gyors elterjedése. A XV1I-XVI1I. századi Grand Tourok után a XIX. században Magyarországon a fürdőkhöz, illetve a hegyvidékre (elsősorban a Tátrába) irányuló utazás kezd terjedni. A fürdőkhöz utazás a XIX. század első felében kizárólag a nemesség szokása. Egy-egy fürdőhely népszerűvé tételében sokszor a Habsburg-ház bizonyos tagjainak volt kiemelkedő szerepe. A fürdők, illetve a magashegyi üdülők a XIX. század során gyógyhelyekből egyre inkább a társadalmi kapcsolatok új színterévé váltak. A XIX. század végére a Kárpát-medence minden szegletében megtalálhatóak voltak a gyógyítás mellett szórakoztatásra is egyre inkább felkészült üdülőhelyek.

2

' Ugyancsak a század utolsó két évtizedében a magashegyi turizmus a Tátra mellett más hegyvidékek megismerését, feltérképezését is elkezdte, illetve fokozatosan turisztikai tevékenység kezdődött ezeken a területeken is.

24 Mindez együtt járt az utazáshoz szükséges infrastruktúra rohamos kiépülésével. A XIX. század utolsó harmadában a duális monarchia nyújtotta gazdasági prosperitásnak köszönhetően a turizmusban egyre nagyobb mértékben vett részt a polgárság. A gazdasági fellendülésnek köszönhetően a szabad idő és a fölös jövedelem jelensége megjelent a magát nem birtokaiból, hanem termelő vagy pénzügyi vállalkozásaiból eltartó réteg számára. A XIX. század végére tehát nemcsak az utazási infrastruktúra és a fölös bevétel teremtődött meg, de az utazáshoz nélkülözhetetlen utazási vágy és pozitív elképzelés is kialakult.

25 A szervezett zarándoklatok kialakulása, sajátosságai A XIX. század vége, a XX. század eleje az a kor, amikor a tömeges, vallási motivációjú utazások megjelennek. Ezek formáiról, szervezéséről, sajátosságairól az utazásokról megjelent számos nyomtatott beszámolót elemezve alkothatunk fogalmat.

26 E beszámolók a normatívnak tartott középkori, távolsági vagy barokk kori, paraszti zarándoklatokhoz képest egy meglehetősen eltérő zarándokviselkedést, szervezést, közösségformálódást mutatnak.

27 Az első szervezett, vallási motivációjú tömeges utazások jelentős egyházi eseményekhez köthetők. Az 1875-ös Szentév kapcsán vannak adatok először arról, hogy egyházi lag, központilag szervezett nagyobb zarándokcsoport indult Magyarországról Rómába. Ezen utazások nem a paraszti zarándokok sajátos rítusokkal gazdagított, gyalogos útjai immár, melynek középpontjában valamilyen csodálatos kép vagy szobor és a búcsúnyerés vágya áll. Sokkal inkább reprezentatív, a szekularizáció korában általában az Egyház illetve az adott nemzeti katolikus egyház jelentőségét demonstráló, jól megszervezett, tömeges utazások számos olyan sajátosságot mutatva, melyek napjainkig részei a vallási turizmusnak. A századforduló előtt a plébániai buzdítás mellett 426