Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Kész Margit: A szentelmények szerepe a népi orvoslási gyakorlatban Kárpátalja különböző felekezetű falvaiban - Pusztai Bertalan: Búcsújárásból vallási turizmusba. A modern turizmus egy formájának kialakulása

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. tek." Rómában Veronika kendőjének másolatát gyártották tömegesen és árulták. Jeruzsálemből a zarándokemlékek mellett színes selymet vittek haza a tehetős zarándokok.

14 A humanizmus, majd a reformáció beköszöntével a zarándokhelyeket körülvevő üzleti vállalkozásokra éles fény vetült. Ezt jelzi Janus Pannonius verse is: "Szlávok, hiszpánok, gallok, hunok, teutonok, Mennyire ellepitek Péter aranyküszöbét! Miért töritek magatokat gazdaggá tenni a taljánt? Hát a hazájában senki sem üdvözül-e? " (Janus Pannonius: Kikacagja a római búcsúsokat) A legfontosabb jelenség azonban nem a szervezettség és az ellátás változása, hanem a motiváció kibővülése. A középkor során, a zarándok tömegek növekedtével előfordultak a zarándokok között a nem tisztán vallási céllal utazók. A zarándokálcába bújt csavargók, kalandorok vagy a zarándok-státusból élő ál-zarándokok, esetleg eretnekek ellen számos rendelkezés született a középkor századaiban. Témánk szempontjából ennél is fontosabb azonban, hogy némelyek viszont kíváncsiságból, divatból vagy társadalmi presztízsük növelésére zarándokoltak. A középkorban, főként a XIV-XV századra egyre gyakoribbá vált az ilyen - Sigal által jó megérzéssel, bár kissé mégis elnagyoltan „turisztikai"-nak nevezett - zarándoklat.

15 Erről tanúskodik az, ahogyan Jacobus de Vitriaco 1226-ban a zarándoklatokról írt: „Néhány felvilágosult ember nem a kegyesség végett zarándokol, sokkal inkább csak kuriózumok és az újdonságok szeretete miatt. Mindössze ismeretlen országokon akarnak átutazni, megismerni a keletről keringő abszurd, túlzott történeteket."

16 Természetesen nem tűnt el a vallási motiváció, ám megjelent valami más is, ahogyan az utazás a korábbi korhoz képest tömegessé és olcsóbbá vált. Ezt az új érdeklődést tükrözik az útikönyvek is. A korábbi útikönyvek tömör, tényszerű munkák voltak. Sumption szerint ezek a koraközépkori forrásokon alapuló útikönyvek a XII-XI1I. századra egyszerűen használhatatlanná, a változások, építkezések miatt elavulttá váltak. Többen is írtak új útikönyveket, ám legtöbb nem terjedt el széles körben. A legelterjedtebb Jacobus de Vitriaco Historica Hierosolymitana című munkája volt. A más szokásokat, népeket bemutató későbbi munkák közül az ismeretlen szerzőjű, 1357-ben megjelent Mandeville's Travels című kompiláció lett páratlanul népszerű. Fél évszázad alatt számos nyelvre fordították le, majd a könyvnyomtatás feltalálása után számtalan kiadásban jelent meg. Sumption egyenesen a „tömegutazás történetének első jeleként" tartja számon a könyvet, amely a távoli tájak iránti fokozódó érdeklődés jelzője. Az új motiváció jelenik meg azon német zarándokoknál is, akiket szintén ő idéz: ezek zarándoklatra indultak „zarándokolni és megfigyelni a spanyol életmódot".

17 424