Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. nem járnak.." Kehidán „sok éve nincs plébános. A templom a Hásságyi urak rendelkezése alatt álló várban - be van zárva. Szükség esetén a hívek a szomszédos plébánosokhoz járnak. A kegyurakkal együtt tisztességes és értelmes emberek." Bakónakon káromló szóval fogadták a főesperest.

5 Olyan eset is előfordult, hogy a hívek rabolnak maguknak plébánost. A Bars megyei Kistapolcsány faluról 1561-ben ezeket írja a vizitáló főesperes Derecskey János: „ Templomát, mely Szent Katalin tiszteletére épült, nem tudtam megnézni, mivel plébánosa elmenekült. Azonban megfogták, és Szentbenedekre vitték, ahol Szentbenedek jobbágyai azzal a kéréssel álltak elő, hadd lehessen az ő plébánosuk. Mondták ugyanis, hogy már régóta egyáltalán nincs papjuk. Megengedtük nekik azzal a feltétellel, hogy a pap javítsa meg az életét. És Szegedi Mihály úr nyomban leborotváltatta szakállát, tonzúrát vágatott neki, és így most a kistapolcsányi templom pap nélkül van." Megindító, és a hívek lelki ínségéről árulkodik ugyanezen főesperes följegyzése a Nyitra megyei Izbékről: „itt magam prédikáltam, mivel nagyon áhítatos embereket láttam. Kiszolgáltattam nekik a szentségeket, ahogy tudtam."

6 Az egykorú templomok állapotáról - a korabeli egyházlátogatások - igen szegényes, helyenként siralmas képet festenek elénk: számos templomnak nincsen teteje - s minthogy a templomtetők ebben az időben nádból, szalmából voltak - javításra szorultak. Másutt a falusiak éléskamrának használták az Isten házát. A Zala megyei Bakónakon pl. „a templomban hatvannál több szalonna és sokkal több háj volt. Ebből két szalonnát és két hájat vettem el." Igricén „a templom tele szalonnával." Ugyancsak a Zala megyei Szentgyörgyön: „a templomban szalonnát, és mint egy mészárszékben, húst tárolnak." Nem egyszer megjegyzik, hogy a plébános úm. nem tiszteli a hely szentségét. A kanizsai plébános pl. az 1554-es feljegyzés tanúsága szerint., „karing nélkül, csengettyű és minden tisztelet nélkül zsebben viszi a szentséget a betegekhez."

7 1615-ben Martinich Vince püspök a Zeng-Modrusi egyházmegyét vizitálva olyan templomokról ír Rómába, „amelyek éjjel-nappal nyitva állnak a földeken, és a különféle állatok bejárnak, s az ég madarai piszkítják."

8 Ugyanígy elhanyagolt képet festenek a temetők is, amelyek a legtöbb helységben gondozatlanok, vagy egyszerűen hiányoznak. A templomok belső felszereltsége igen változatos képet mutat: amíg a végeken alig van miről említést tenni, a királyi Magyarország falvai és városai között akadnak azért gazdagabban felszereltek. Míg a zalai falvakban 1554-ben a templomok jórészében nincs szentségtartó, a szent olajok nincsenek megújítva, a szentségeket nem őrzik, több helyen hiányzik a keresztelőkút, Becsvölgyén pedig „az Eucharistia szentsége sok törött darab39