Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. az Egri egyházmegyékben is. A Zágrábi, a zeng- modrusi, a szerémi, és djakovári egyházmegyéket, valamint a Moldvai Tartományt a Hitterjesztés Szent Kongregációjának missziós püspökei, papjai, - főképpen ferences és jezsuita szerzetesek látogatták, s végezték az elárvult hívek lelki gondozását. Erdélyben pedig - miután 1556-tól a protestantizmus vált államvallássá, az egyházi javakat elkobozták, a katolikus püspököknek, papoknak, szerzeteseknek el kellett hagyniuk a fejedelemséget, így ott világiakból álló testület (Katolikus Státus) intézte az egyházi ügyeket általános helynökök utasításai alapján. Gyakran előfordult, hogy királyaink nem töltötték be a főpapi székeket, s a főpapoknak, - akik sokszor nem is lakhattak székhelyükön inkább az ország kormányzásában kellett részt venniük, - sok esetben lehetetlen volt papjaik és híveik ellenőrzése. Pongrácz György váci püspök pl. más egyházmegyében kénytelen papi gyűlést összehívni, s eközben még arra is ügyelnie kell, hogy kijátssza a törökök éberségét. 1675-ös jelentésében ezt írja: „ Mivel szinódust nem lehet egyházmegyén kívül tartani, nekem pedig egy talpalatnyi földem sincs, ahol biztonságosan tudnék egyházmegyémbe lépni, ezért engedélyt kértem a méltóságos esztergomi érsek úrtól, és egyházmegyéje biztos helyén, a tisztelendő esztergomi káptalan Szentbenedek (Garamszentbenedek) várában nem szinódust... hanem csak gyűlést hívtam össze 1675 május 1-jére, az összes papnak és licenciátusnak ( akiket a törökök félpapnak neveznek)... Szóban azonban azt is elhíreszteltem, hogy amennyiben nem kapnak engedélyt a plébánosok arra, hogy rendelkezésem szerint megjelenjenek, azonnal el fogom őket mozdítani plébániáikról. Ettől a török nagyon szokott félni, nehogy a plébánosok távozása miatt a falvak elnéptelenedjenek...."

3 A püspökségek elfoglalása hívek százezreinek elárvulásával járt, és pásztor hiányában való szétszóródását eredményezte. A papi utánpótlást a szegénység is akadályozta. (Püspökeink még Pázmány idejében is alig tudták kifizetni növendékeik után az évi 2 ft. tartásdíjat.) A már idézett Pongrácz György erről ezeket írja: „ Tagadhatatlan, hogy kevés a plébánosok száma azért is, mert nincs alapítvány a növendékek számára... akik ha filozófiát tanulnak, mielőtt teológiai tanulmányokat végeznének, hány év múlva fognak végezni?.. Ha én püspökségem kezdete óta saját házamba és a káptalan házában nem tartanék és nevelnék papnövendékeket, most még kevesebb volna a pap egyházmegyémben."

4 Részben a paphiány, részben a papság zömének tudatlansága és hanyagsága a hitélet hanyatlását vonta maga után. A hódoltságban akad olyan plébánia, amelynek több mint egy évtizede nincsen papja, nemzedékek nőnek fel és maradnak lelki gondozás nélkül. A Zalai főesperesség 1554-es látogatásakor pl. Vaspör lakóiról följegyzik, hogy „ kemény nyakú emberek, akik misére 38