Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Tomisa Ilona: Vallásos élet a hódoltság korabeli Magyarországon

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Tomisa Ilona Vallási élet a hódoltság korabeli Magyarországon Mikos Ferenc győri kanonok és pápai főesperes 1698 június 3-án az egykori Vaszar faluról a következőket jegyzi föl: „Június 3-án érkeztem a győri püspökséghez tartozó, Veszprém vármegyében fekvő Vaszar faluba és vizitáltam templomát. Teljesen ismeretlen, mely szentek tiszteletére volt szentelve, mert a templom régóta elhanyagolt, csak romjai vannak az elhagyott temetővel. A temetőn kívül bizonyos ősrégi kápolna falai állnak. Ennek a templomnak kis harangja a falu közepén kis haranglábon függ. Továbbá van egy aranyozott ezüst kelyhe, melyet most Pápán őriznek, egy chojtárnak nevezett két szőnyege. Továbbá két terítő. A templomtól nem messze északra szántóföldjei, egy tagban szám szerint 9. Föntről bizonyos Őri nevezetű a szomszéd, alulról pedig Büki István. Továbbá 1 hold a Horgas dűlőben, másik Szilasban, harmadik a Nyár földe dűlőben, negyedik Csere járóban. Továbbá Pap rétje mellett 4 hold, továbbá a Répa dűlőben 1 hold. Van ezen kívül 2 ásott földje. Ezeken kívül semmi. A plébániaház most van alapjaitól megújítás alatt. Semmiféle szántóföldje és semmi rétje nincs. Ezt a plébániát Horvát Mihály nevezetű katolikus licenciátus vezeti. Nemrég iktatták be, 52 év körüli. Fizetése, mivel e helység eddig igen jó állapotban volt, eddig ez volt: egész telek után fél köböl búzát adtak és fél köböl rozsot, fél telek után 1 /4 búzát és 1/4 rozsot. Zsellér pedig 1/4 gabonát adott. Továbbá pénzben a község 10 ftot. Mivel pedig ez a falu nagyobbrészt elhagyottá vált, és a lakosok részben kis kunyhókban, részben pedig földbe vájt barlangokban laknak, most az idők mostohasága miatt, amíg a helység a korábbi jó állapotába nem jut, a mostani licenciátusnak nem fizetnek a korábbi módon a telkek után."' A tridenti zsinat (1545-63), amely az egyházlátogatás rendjét újraszabályozta, arra kötelezte a püspököket, hogy évenként — nagyobb egyházmegyékben kétévenként — személyesen látogassák végig egyházmegyéjüket. Korszakunkban — a XVI-XVII. században — gyakrabban találkozunk kerületi főesperesi látogatásokkal, mint egész egyházmegyére kiterjedő püspöki vizitálással. Ezekből a ránk maradt látogatásokból képet alkothatunk a korabeli Magyarország vallási életéről, a hódoltság alatti mindennapokról.

2 A török hódítások következtében egész egyházmegyék, vagy részeik kerültek török fennhatóság alá, ami igencsak megnehezítette a látogatásokat. Szinte teljesen elpusztult a Csanádi, Kalocsai, a Pécsi, a Nagyváradi, Váci egyházmegye, azonban nagy volt a pusztulás az Esztergomi, a Veszprémi, a Győri, és 37