Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi vo/lósossóg a Kárpát-medencében 6. Dr. Weisz György plébános úrnak pedig - aki teológiai tanár létére olyan szerény volt, hogy alig fogadott el valamit a híveitől, - a következő állomáshelyére személyesen vitte el Piroska néni a maga fonta, maga kötötte gyapjúpulóvert, mert tudta, hogy szüksége van rá. Amíg a faluban volt, szívesen elbeszélgetett az értelmes asszonnyal, aki boldog és büszke volt arra, hogy egy tanult, okos ember szót vált egy " il len buta asszonnyá." 12 büntetett pap váltotta egymást, amíg megszűnt a plébánia, és a gyerekek a körzetes iskolában tanulják a hittant, ott járulnak a szentségekhez. Ünnepnapokon valamelyik közelebb esŐ plébános mond szentmisét. Olyanok most, mint a pásztor nélküli nyáj. Az öregek már nem tudnak elmenni a templomba, a fiatalok meg nem nagyon mennek. A hitélet a tiltások idején virágzott, amikor szabad lett a vallásgyakorlás, magától visszaesett. Persze, ez nem ilyen egyszerű - gondoljunk arra, hogy mit jelentett egy jó pap jelenléte, még akkor is, ha gúzsba kötötten élt közöttük. Nem beszéltem még a szokásokról. Az emberi élet leglátványosabb eseménye a lakodalom. Mivel leginkább saját falujukból házasodtak a legények, a háztűznézés többnyire elmaradt, mert mindenki jól ismerte a másik anyagi helyzetét.

21 De a vagyonos községeknél - Zalavárott, Sármelléken - s a módosabb családoknál nem maradt el a jegykendővitel. Az 1930-40-es évektől kezdve hímzett és csipkés-szalagos jegykendőtartóban helyezték el a menyasszony rangjához méltó számú selyemkendőt, s ezt a vőlegény násznagya az eljegyzéskor a karján hordozta lassan, komótosan lépegetve, lehetőleg a leghosszabb úton, hogy minél többen láthassák és megcsodálhassák. Ugyanígy a kocsira tett sublótot - később a szekrényt - a rájuk halmozott ágyneművel lépésben, énekszóval vitték a koszorúslányok, vőfélyek és a násznagyok kíséretében a menyasszony leendő otthonába. A szegény falvak esetében mindezt egyszerűen, minden külsőség nélkül intézték el.

22 A szegénylány a hozományát többnyire lepedőbe kötve, a karjára akasztva hozta át az anyósához. Nem volt szükség irigy csodálókra , mert nem volt a batyuban sem irigylésre se csodálatra méltó kelengye. Maguk a lakodalmi külsőségek is jóval szerényebbek voltak. Sok esetben nem voltak igazi koszorúslányok sem, csak ún. kísérők a lánypajtások közül. Kevesebb vendég, egy zenész is megtette, s még így is megerőltető volt a szegény családok számára, kivált 4-5 egymás után házasságra lépő testvér esetén. A társadalmi különbségeket a néphagyományokban is nyomon kísérhetjük. Jól példázza ezt a májusfa állítás szokása. A XX. század elején elég volt, ha a kiválasztott leánynak úgy kedveskedett a legény, hogy házuk kapujába vagy kerítésébe zöld ágat tűzött. Csak a harmincas években vált szokássá, hogy szép sudár fákat állítottak a lányok háza elé. Ahol fenyő erdő volt, ott fenyőt, ahol tölgyes vagy bükkös volt, ott tölgyet és bükkfát.

23 Zalavárban 8-10 lány365