Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Petánovics Katalin: A hit, a szokások és társadalmi rétegződés összefüggése a Keszthely környéki falvakban

Népi vo/íósosság a Kárpát-medencében 6. пак is állítottak fát. Egy üveg bort, egy virágcsokrot, színes szalagokat akasztottak rá s egy táblát, amelyre ráírták, hogy kitől kapta. A kitáncolás előtt újra kidöntötték, kicserélték a kifakult szalagokat, az elhervadt csokrot, majd ismét visszaállították. A lány szülei vacsorával, borral, süteménnyel kínálták a meghívott vendégeket, s fogadott muzsikus húzta a talpalávalót. Néha hetekig tartott a májusfa kitáncolás, mert minden héten másik háznál volt a mulatság. A fa a vendéglátás jutalmául a házigazdáé lett. Szegény falvakban szegény lányoknak nem szoktak fát állítani. Ha valaki mégis megtette, - Szentgyörgyváron, Reziben és Várvölgyön is hallottam hasonló történeteket - a leány legény bátyjai éjjel kidöntötték a fát, messzebb húzták, nehogy szégyenbe maradjon a lány és a család, mert nem tudják kitáncoltatni. A szegény falvak ezért a kocsma, a jegyző, vagy a plébános háza elé állítottak fát. A kocsma előtti kitáncolás költségeit helyenként a kocsmáros, de leginkább a legények közösen állták.

24 A jegyző és a plébános pedig maga vendégelte meg a falu fiatalságát. 1946-ban a zalaszántói plébános udvarára a KALOT és KALÁSZ ifjúság májusfát állított. A plébános feljegyezte, hogy „emberemlékezet óta nem történt ilyesmi." A kitáncolására 40 liter bort és 320 db sóskiflit vett nekik, s a gondos plébános önkritikusan azt is felírta, hogy a kifli kevésnek bizonyult.

25 Ugyancsak a társadalmi különbségekre mutat a pünkösdölés . A gazdagabb falvakban nem nagyon pünkösdöltek,

26 oda a szegény falvak kislányai gyalogoltak át, mert az összegyűjtött tojást, zsírt és egyéb adományt szétosztották maguk között, és hazavitték. Ugyanígy az iskolából kimaradt betlehemező fiúk 20-30 km-re is elgyalogoltak, hogy minél több élelmet és pénzt gyűjtsenek össze.

27 Ahol megesteledtek, egy-egy gazda istállójában, szénapadlásán megaludtak, s másnap folytatták az útjukat. Ez a gyakorlat a második világháborúval véget ért, azután már vagy kihalt a szokás, vagy csak saját falujukban betlehemeztek, pünkösdöltek. Ahogy a módosabb gazdalányokat nem engedték a szüleik pünkösdölni, ugyanúgy a gazdalegényeknek sem illett betlehemezni, regölni, főként nem adományért. El sem fogadták, s ha mégis részt vettek a játékban, legfeljebb egy-egy pohár bort ittak meg. Az ő céljuk a lányos házak meglátogatása volt, ha átrándultak a szomszédos faluba. Ezek a szokások adománygyűjtéssel jártak, és nekik arra nem volt szükségük. Ugyanúgy, ahogy a jobbmódú gazdalegénytől rossznéven vették, ha orvhalászatra vagy orvvadászatra adta a fejét, mert az is valahol a szegénység jussa volt. Az ő törvényszegésük és az érte kapott büntetés nem volt szégyen, míg a módosabb legénynek ez szégyent is, megszólást is jelentett a közösség részéről.

28 A falu ugyan alkalmazkodott a megváltozott világ megváltozott körülmé366