Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Olosz Katalin: Húsvéti határkerülés (Krisztus-keresés) Székelyudvarhelyen a XIX. század végén–XX. század elején

Népi vaííósossóg о Korpái-medencében 6. vaszt." Majd hozzáteszi: "Azt gyanítom, hogy ez a határkerülés egy ősi pogány szokás elkeresztényesedett alakban." Ha ugyanis keresztény szokás volna - érvel Rucsinszky - "akkor annak april 25-dikével kellene egybeesni. A keresztény Szent Márkus féle ünnep és processió a székely határkerüléstől abban különbözik, hogy ez úgyszólván még télen, amikor még hó is borítja a földet, folyik le, az előbbi ellenben már a búza zöldülése idejére esik. Sz. Márkus idején már zöld kalászt mutatnak be az Istennek a hívők, s kérik, teljesítse e zöldellő kezdeményhez fűződő reményeiket. Határkerülés idején azonban a mezőkön leggyakrabban még csak hó szokott lenni." Megjegyzendő, hogy Pálffy szerint búzavetésben rejtik el a Krisztus-szobrot, Rucsinszky azonban ezt nem erősíti meg, szerinte vízmosás-szabdalta, gyógyforrások folyásával tarkított, dimbes-dombos terepen keresik Krisztus "faképét" a lovas legények, akiknek Jézus katonái megnevezésével sem találkozunk az ő ismertetésében. Pálffy val ellentétben viszont Rucsinszky Lajos kéziratából arról értesülhetünk, hogy "a határkerülés nemcsak Székely udvarhelyt dívik. A környék minden falujában szokásos ez a fegyveres zajjal ünnepiesített egyházi processió." Nincs adatunk arra, hogy falusi környezetben hogyan zajlott le ez a "fegyveres zajjal ünnepiesített egyházi processió", azt viszont XIX - XX. századi leírások tanúsítják, hogy a húsvéti határkerülés Udvarhelyszéknél jóval nagyobb területen volt szokásos. A Nyárád középső- és felső szakaszának falvaiból közöltek leírásokat", a Kisküküllő felső völgyének településein, a Sóvidéken figyelték meg és írták le e szokáshagyomány mozzanatait,

12 de sehonnan sem jelezték a határjárásnak Krisztus - kereséssel összekötött, az udvarhelyivel egyező vagy rokon változatát. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy többnyire protestáns falvak szokásairól adnak hírt ezek az ismertetések, melyekből - földrajzi és időbeli távolságuk ellenére - első benyomásként az a kép bontakozik ki, hogy a vallásos ünnephez egy sor profán, világi szokáshagyomány tapadt, olyan szokások sorozata, melyek azon kívül, hogy a húsvéti ünnepnapok valamelyikén gyakorolták, nem kötődtek szervesen magához az egyházi ünnephez és látszólag semmiféle vallásos jelentést nem hordoztak. Valójában azonban a határkerülés, noha célja a falu határának mágikus védelme volt, s noha vaskos profán elemek is szövődtek bele, az egykori katolikus egyházi processziók hagyományából merített, azok külsőségeit örökítette át a protestáns közösségekbe. Ugyanakkor ürügyül szolgált egy sor termékenységvarázsló, bajelhárító, gonoszűző szokás továbbéltetésére, melyekkel tulajdonképpen az agrárév kezdetét ünnepelték, s amelyek arra voltak hivatottak, hogy a közösség számára kedvezően befolyásolják annak lefolyását. A határkerülés szokásában az ősi termékenységbiztosító rítus elemei keveredtek az egyházi precesszió liturgikus hagyományával és a határkijárás középkori jogszokásának maradványaival.

13 331