Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

A mindennapok és az ünnepek vallásossága, Szentelmények - Székely Zoltán: A barokk-kori vallásos élet emlékei Hédervároott

Nép/ vallásosság a Kárpát-medencében 6. A Hédervárott zajló kultuszélet kiteljesítését szolgálták még a különböző privilégiumok illetve búcsúk

61

: más eszközökkel, mint nyilvános tiszteletre kitehető ereklyékkel, valamint csodatévő képekkel ugyanis nem rendelkeztek a hédervári templomok s kápolnák."

2 A Szent Mihály plébániatemplom búcsújáról az első híradás a XVII. század végéről származik: ekkor, mivel a felszentelés időpontja ismeretlen volt, Szent Mihály ünnepét tartották meg teljes búcsúval, amelyre az engedélyt Lévay plébános szerezte be 1692-ben.

6

" A következő adatunk közel egy évszázaddal későbbi: 1780-ban 7 évre kapott teljes búcsút a templom Mihály arkangyal ünnepére.

64 Ugyanekkor nyert Batthyány érsektől privilégiumot a főoltár, szintén 7 esztendei időtartamra. A Boldogasszony templom hasonlóképp patrocíniumának ünnepére kapott hét éves időtartamra teljes búcsút.

65 A kápolnák közül a Rozália-kápolna esetében van XVII. század végi adatunk teljes búcsúról, amely a szent ünnepére szólt.

66 A templombúcsúk természetesen jelentős ünnepek voltak Hédervár népének életében, amelyek azonban az 1780-ban felvett adatok szerint csak szerény keretek között zajlottak: a búcsút ugyanis nem kötötték össze hetivásárral s nem állítottak fel sem sátrakat, sem bódékat, sem ponyvákat, sem gyékényeket, amelyeken más helyeken rózsafűzért és képeket szoktak árulni. Sőt még pecsenyesütő sátrak sem voltak: az árusok kosárból kínálták portékájukat a falatozni vágyóknak. Az egyház egyébként sem részesedett a vásári jövedelemből s borkimérési joga sem volt.

67 A közösségi vallásgyakorlat legreprezentatívabb s egyben legnagyobb szabású megnyilvánulási formája a körmenet volt. Célja Isten nyilvános dicsőítése s kiengesztelése, a különféle csapások elleni védekezés illetve bajelhárítás, az egyházhoz való tartozás nyilvános megvallása valamint annak tudatosítása, hogy a földi élet csupán zarándoklat, melynek végcélja a Mennyország.

68 A Hédervárott tartott processziókról viszonylag részletes képünk van, elsősorban az 1780-as canonica visitatio, illetve az 1782/83-as Diarium adatainak köszönhetően. Az előbbi két részre osztva tárgyalta a körmeneteket. Az első csoportba tartozó processziók alkalmával az oltáriszentséget is felvonultatták. Ezekből az ún. szentségi körmenetekből évente kettő indult a Szent Mihály plébániatemplomból. Időben az elsőt, a feltámadási körmenetet nagyszombaton tartották, amely a Várkápolnához vonult, ahol — régi szokás szerint — a grófi család, az uradalom tisztikara és a kastély szolgaszemélyzete előre megállapított rend szerint egész éjszaka szentségimádást tartott, és ahonnan másnap reggel vitték vissza az oltáriszentséget a plébániatemplomba, ismét körmenettel.

69 A Diarium 1783-as bejegyzése ennél némileg részletesebben mutatja be az akkor április 19-ére esett eseményeket. Az ünnepet reggel 6 órakor a nagyharang egyszeri megkondítása vezette be, majd fél hétkor másodszor, harmadszor s negyedszer is meghúzták. Az összegyűlt nép a Halottak 314