Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Mód László: Céhes ellentétek Szentesen a XIX. század első felében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Nyugat-Európában a középkor századaiban a céhzászlók katonai, hadi funkciót töltöttek be. A felfegyverzett céhek zászlók alatt vonultak fel, ami egyben összetartozásukat is kifejezte. A római katolikus egyház 1317-ben rendelte el, hogy a céhtagok az úrnapi körmeneteken zászlók alatt jelenjenek meg. Az eredetileg világi, főként hadi rendeltetésű céhzászlók Magyarországon is egyre inkább szerepet kaptak az egyházi felvonulásokon, leginkább a feltámadási és az úrnapi körmeneteken. A pápai csapócéh 1622. évi artikulusai a következőképp rendelkeznek a céhzászlóról: " Az úrnapi processiókon tartozik minden mesterjelen lenni zászlójuk s illendő muzsikájuk lévén énekszóval és azon processiókban áhitatossággal viselvén magokat tartoznak a papot zászlóstól és processióval a szentegyházba vissza bekísérni szövétnekkel. A ki elmulatná a mesterek közül 33 pénz a birsága." A Mária Terézia által kiadott céhlevelekben is történik említés a zászló szerepéről: „...az Czchnek közönséges költségével egy illendő zászlót magoknak tsináltatni és azt a Parochiális Templomban tartani s az alatt az Úrnapi és annak octáváján tartandó Processioknak alkalmatosságával mindnyájan a Mester Emberek, legények s inassaik, akármely hitben leendenek, tisztességesen megjelenni, magukat betsületesen és áhítatosan viselni köteleztetnek." Az 1813. évi 30 cikkelyből álló általános céhszabályzat már csak a katolikusok számára tette kötelezővé a körmeneteken való részvételt: „ a mester ember, vagy legény...ama két, közönséges esztendőként való processiók alkalmatosságával, melyre minden katholicus Czéhbeliek zászlójukkal, ollyal melyet egy legény könnyűszerrel vihessen, elmulaszthatatlanul megjelenni tartoznak." A XVII. században a céhzászlók külső megjelenése kezdett átalakulni. A céhjelvények helyét egyre inkább a védőszentek képei foglalták el, a zászlók pedig a céhházak helyett a plébániatemplomokban kerültek. A céhzászlók alakja és mérete az új funkciónak megfelelően változott meg. A céhek gyakran anyagi teherbírásuk ellenére hatalmas költségeken csináltattak maguknak zászlót.

8 Az alföldi és a dunántúli mezővárosok XVIII-XIX. századi céhes fejlődésének előzményei a török hódoltság korába nyúlnak vissza. Az újjáéledő településeken a céhszervezetek a XVII. század végén és a XVIII. század elején jöttek létre." A kézművesipar fejlődésének lehetőségeit elsősorban a rendelkezésre álló helyi nyersanyagok határozták meg. A külterjes állattartás termékeire épült az olykor több száz mesterembert foglalkoztató csizmadiaipar, tímármesterség és szűrposztókészítés.

10 A mezővárosi és a falusi kézművesek a földesúr beleegyezésének elnyerését követően folyamodhattak céhkiváltságért, de meg kellett szerezniük a községi elöljáróság, illetve a városi tanács hozzájárulását is." A XVIII. században Szentesen három céh működött. A csizmadiák 1743-ban kérték céhszabályzatuk elismerését, amit egy év múlva, azaz 1744-ben tízen el is nyertek.

12 A takácsok 1767-ben kap286