Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Mód László: Céhes ellentétek Szentesen a XIX. század első felében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. ták meg 22 pontból álló céhlevelüket. " A szabók, a szűcsök és a szűrszabók 1777-ben folyamodtak a megyéhez artikulusaik kiadásának siettetése céljából. A három mesterség a céhen belül bizonyos mértékig elkülönült. 1806-tól külön atyamestert és két-két bejárómestert választottak, 1813-tól pedig a pénzen is megosztoztak.

14 A magyar tímár, a kerékgyártó és kovács, az asztalos és lakatos, valamint az ács és molnár céh 1818-ban kapta meg a 49 artikulusból álló privilégiumait." Az 1828-as összeírás Szentesen 30 szakma képviselőit tüntette fel. Legnagyobb számmal a csizmadiák (89), a takácsok (44), a kovácsok (32), a kerékgyártók (19), a szűcsök (17), a tímárok (15) és a molnárok (13) képviseltették magukat. Az összeírás szerint a városban 320 kézműves tevékenykedett, míg a bejegyzett családfők száma elérte a 2878-at. Az iparűzők aránya az összlakossághoz képest 11,1% volt.

16 A török kiűzését követően Szentes lakossága áttért a református hitre. Harruckern János György halála után (1742) Ferenc fia kezdte betelepíteni az első katolikus családokat. Megjelenésük a színtiszta református településen vallási ellentéteket eredményezett. 1746. nyarán a Helytartótanács elrendelte, hogy a reformátusoknak az általuk használt templomot át kell adni a katolikusoknak. 1773-ban Szentesen 7249 lakost írtak össze, akik közül 5283 református, 1901 katolikus, 49 evangélikus és 16 görögkeleti vallású volt.

17 1828-ban a városban élő férfiak vallási megoszlása így festett: 5298 református, 2499 katolikus, 194 evangélikus, 178 görögkeleti, 76 zsidó.

18 A református és a katolikus népesség különböző városrészekben élt. 1778-ban a már régóta használatos közigazgatási elnevezések a hivatalos ügyintézésben is elfogadottá váltak. A reformátusok az 1. és a 2. tized alkotta Felső részt vagy Felsőpártot lakták. A 3. és a 4. tizedből álló városrész, az ún. Alsópárt pedig vegyes lakosságú lett. Az alacsonyabb fekvésű Kisért a katolikusok népesítették be.

19 A katolikus és a protestáns mesterek közötti vita a céhzászló költségeinek elosztásából eredt. Az asztalos céh katolikus tagjai indították a pert református társaik ellen, akik nem járultak hozzá ahhoz, hogy a zászló közös kasszából készüljön. Az asztalosokon és a lakatosokon kívül a kovács és kerékgyártó, a csizmadia, a szabó, valamint az ács és molnár céhen belül is konfliktushoz vezetett a zászló készítése körül kibontakozó vita. A katolikus mesterek a vármegyéhez fordultak.

20 Az ügy ezt követően a Helytartótanács elé került, amely elrendelte, hogy a céhzászló költségeihez a református mestereknek is hozzá kell járulniuk. A vármegye ezt követően már a helytartótanácsi rendelet végrehajtását sürgette és börtönnel fenyegette meg az engedetleneket. A per a királyi táblát is megjárta, ahol az az ítélet született, hogy bűnösök azok a mesterek, akik nem tartják be a Helytartótanács ítéletét. Az ügy ezt követően ismét a vármegye elé került. Babartzy Imre alispán a Helytartótanács elé utalta újra, ahol ugyanaz a határozat született, mint korábban.

21 De vajon miért nem 287