Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Ács Anna: Kálomisták, lutheránusok és pápisták együttélése Noszlopon a XVII–XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. amely ma a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményének kiemelkedő értékű műtárgyaként a pápai Ótemplomban rendezett kiállításon látható.

7 A reformáció két irányzata ugyan megosztotta a népességet, viszont a kezdeti időszakban még nem teremtett felekezeti ellentéteket. Egy lelkész gondozása alatt álltak a reformátusok és az evangélikusok. A prédikátor mindenkinek vallása szerint szolgáltatta ki a Szentségeket a korabeli szokásjog alapján. Egy templomba jártak, még a díszítő freskókat is érintetlenül hagyták. A protestáns gyülekezet mai terminológiáival élve ökumenikus volt, közös volt minden gondjuk, akár gyülekezeti, akár világi, azaz hétköznapi. A reformátusok és az evangélikusok szervezeti közössége az 1591. évi csepregi kollokvium után szűnt meg, mint vidékünkön általában/ A luteránusok kisebbségre jutottak a faluban. Létszámukról ugyan nincs adatunk a korai időkből, ám nem lehettek kevesen. 1629-ben el is tudták foglalni a templomot a reformátusoktól, s papjukat elüldözték. A reformátusok csak három év múltán vehették vissza tőlük és hoztak ismét lelkészt/' A felekezeti béke jegyében kompromisszumos megoldás születhetett, hiszen a luteránusokat nem tiltották el a református templom használatától. Az evangélikusok befolyását bizonyára növelte, hogy a faluban birtokos köznemesi Noszlopy család egyik ága evengélikussá lett. A família tagjai az evangélikus egyházszervezetben a kezdetektől inspektori, felügyelői tisztséget töltöttek be.

10 A XVII. század a török pusztítások ellenére a református eklézsia gyarapodásának, építkezésének időszaka. Noszlopon e század közepén nem hullámzott végig az ellenreformáció. Kevesen is lakták, kívül maradhatott a Pápát és a vidéket érzékenyen érintő vallási villongásoktól. 1664-ben, amikor a török utolsó jelentős támadása a falut érte, a lakosság szokás szerint a templomba menekült s ott halmozta fel javait. Csak életüket menthették meg, értékeiket elveszítették. A törökök a harangokat is magukkal vitték. Öt év után, kölcsönzött pénzen vásároltak újat. Az 1670-es években a 32 házból álló helység népe nagy nehézségek árán állította helyre az elszenvedett háborús károkat. E század végén kapott először földeket az eklézsia. A négyholdnyi területből azonban már az 1700-as évek elején a betelepülők számára némi kárpótlás fejében házhelyeket hasítottak ki. Ennek az időszaknak volt emlékezetes lelkésze Tokai Pál, aki rendkívül puritán elveket vallott. Bemeszeitette a templomfreskókat, a matrikulában szorgalmasan feljegyezte a hívek úgymond tetemes vétkeit. Nagyon határozott erkölcsi mértéke alapján szinte elviselhetetlen rendet, fegyelmet követelt. Némelyek haragját kiváltva az őt ért bosszantások miatt elköltözött a faluból. Távozása után az általa megbélyegzettek egyszerűen elégették a matrikulát. 1721 -ben még csupán öt római katolikus család élt a községben. Gyermekeiket a lelkész, majd 1737-től külön mester tanította a református és az evan280