Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Pilipkó Erzsébet: A „nemlétező” görög katolikus egyház működése Kárpátalján 1949-től 1898-ig

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. mított, amiért börtönbüntetés járt. így két generáció számára teljes egészében kimaradt az intézményes szintű vallási nevelés. Ez a feladat a családi szocializációra hárult, bár a falvakban — ahol a vallás még a kultúra alapját képezte —, maga a közösség közvetítette a vallásos magatartást. Ez az értékvilág társadalmi szinten azonban mindinkább leértékelődött, ezért az fokozatosan a privát szférába húzódott vissza. Különböző vallásszociológiai vizsgálatok azt igazolják, hogy „a vallásosság és a vallásgyakorlat jelentősége a kisebbségi helyzetben felértékelődik, és az egyéni és csoportidentitás megőrzésében fontos szerepet vállal. Különösen az olyan országokban, ahol a kisebbség fei

l ékezet Heg is különbözik a többségi nemzetektől".'

1 A kárpátaljai magyar görög katolikusok vallási és etnikai identitása szorosan összetartozó tényezők. Bár maga a görög katolikus vallás egy sajátos képződmény: szertartásában keleti, azaz megegyezik az ortodox liturgiával,

IR hovatartozásában és tanításában pedig a nyugati egyház részét képezi. Tehát a reuniálást követően, csak a külső megnyilvánulásokra figyelő laikus hívő könnyen integrálódhatott volna az ortodox egyházba. Hogy ez mégse történt meg, annak - röviden összefoglalva - a következő okai voltak: — az ortodox egyházat azonosította a "muszka" ateista állammal, — irritálta a "szakállas" pópa idegensége, a "nyugati" mentalitás hiánya, — elkötelezett katolikus kultúrája — és az anyanyelven való imádkozás igénye. Ezek azok a tényezők, amelyek megtartották a kárpátaljai magyar görög katolikusokat a reuniálást követő erőszakos beolvasztástól. A vizsgálatok azt mutatták, hogy az 1950-es évektől — az etnikai homogenizáció veszélye miatt — a nyelv az egyik legerősebb identitásképző tényező. Az adott vallásban a hagyományok mellett annak etnikai jellege került előtérbe.

19 A salánki közösség, amely 1949-ben saját "szervezésben" — a hívek lelki gondozása céljából — a faluba költöztetett egy "magyar ajkú" reuniált parókust, 1990-ben a munkácsi egyházmegyében elsőként jegyeztette be magát hivatalosan is görög katolikus egyházközségként.

20 A görög katolikus egyház visszanyert legalitását követően az ortodox egyház is felismerte a nyelvhasználat jelentőségét, s a korábban csupán megtűrt magyar liturgiái nyelvet eszközként, illetve megtévesztésként "vetette be" a bizonytalan identitású közösségek megtartása érdekében: sok zavart és konfliktust okozva ezzel a hívek körében. Szemléletes példája ennek a mátyfalvai közösség, amely négy évtizeden át megőrizte görög katolikusságát, 1989-ben azonban befogadta a magyar nyelvű ortodox pópát, mert - szerinte - "az ugyanaz, mint a görög katolikus". Nem kevés erőfeszítésébe került Ortutay Elemér teológusdoktornak, hogy ennek az ellenkezőjéről meggyőzze a közös276