Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Pilipkó Erzsébet: A „nemlétező” görög katolikus egyház működése Kárpátalján 1949-től 1898-ig

Népi vallásosság a Kárpót-medencében 6. A vallási és érzelmi motivációjú individuális "kiválások" az 1970-80-as években még inkább megszaporodtak a római katolikus egyház irányába, miután a hivatalosan ortodox "jegyzésű" egyházközségekben kiöregedtek, meghaltak a reuniált parókusok és "eredeti" ortodox pópák kerültek azok helyére. A vizsgálataim során azt állapítottam meg, hogy az egyházközségek mindegyike társadalmilag differenciált: foglalkozásbeli, műveltségbeli tagoltság jellemzi, sőt néhol etnikailag is polarizált. Ezek tehát kiindulási okként vannak jelen minden döntés hátterében, és egyénekre lebontva különbözőképpen érvényesülnek. Az új államhatalom ateista világnézete a nyilvános fizikai térből kizárta az egyházat, annak szakrális szimbólumait (útszéli kereszteket, kápolnákat stb.), rendezvényeit visszaszorította a templom falai közé, s ennek a világnézetnek az elsajátítására kötelezte az állami intézmények, a köztisztviselői szféra dolgozóit s az oktatási intézmények pedagógusait. Ez a réteg a templomot - mint a vallásosság megvallásának színterét - csak az elbocsátás kockázatával látogathatta, így a reuniálást követően a görög katolikus egyházközségekben, ahol ezt a változást el is fogadta a közösség -, elmaradtak azok, akik féltették a munkahelyüket, az egzisztenciájukat. Hitéletüket az új állami berendezkedés felszíni, őszintétlen magatartásba kényszerítette, és vallási identitásuk megélése a folyamtatos strukturális veszélyeztetettség folytán az egyéni-családi dimenzióba húzódott vissza

16 vagy titokban a római katolikus egyház szolgáltatásainak igénybevételére szorult. „...nagyobb része ittmaradt azért, de egy része elkezdett félni, tanárok, irodai dolgozók a munkájok miatt, meg mások a tanulásuk miatt nem mertek templomba járni... " (Jánosi) Összegzés 1989. december 13-án megjelent a szovjet kormány rendelete, amely viszszaállította jogaiba Kárpátalja görög katolikus egyházát. A "nemlétező egyház" negyven éves látens működése azt igazolja, hogy a törvények csak a hatóságok magatartását voltak képesek szabályozni és feltétlen engedelmességre kötelezni, az emberi lélek felett azonban nem gyakorolhatták hatalmukat az eleve más törvényeknek engedelmeskedik -, bár tagadhatatlanul nem kevés csorbát sikerült ejteniük rajta. Ez utóbbi oka elsősorban az a négy évtizedes politikai-ideológiai centralizmus, amely kizárt mindenféle társadalmi differenciálódást. Felekezetektől függetlenül minden vallási tevékenységet megszüntetett. A törvényesen működő egyházak jelenléte is kizárólagosan a szakrális és liturgikus szolgáltatásokra szűkült. Más kelet-európai államokkal ellentétben a Szovjetunióban a hitoktatást is megszüntették. A papok részéről az ifjúsággal való foglalkozás az állami ideológia elleni bűncselekménynek szá275