Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Pilipkó Erzsébet: A „nemlétező” görög katolikus egyház működése Kárpátalján 1949-től 1898-ig

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. titáselemek s egyéni indíttatások, érdekek befolyásolták. Az 1949. évi reuniálási eljárást követően a nagyszőlősi és a beregszászi járási görög katolikus közösségek mindegyikében előfordult, hogy több család "kivált" és a római katolikus egyházhoz csatlakozott. Kérdés: mi motiválta ezeket az egyéni döntéseket: vallási, etnikai, társadalmi, esetleg érzelmi okok? Volt egy szűkebb réteg, aki tudatosan élte meg a katolikusságát és tudatosan határolta el magát a pravoszláv egyháztól, az ateista államtól. Ezt a magatartást nem demonstratíve vállalta, éppen ellenkezőleg: az ismeretlenségbe burkolózva utazott el ünnepek, vasárnapok alkalmával a közeli városi római katolikus templomba, hogy belső lelki igényeit csillapítsa. A katolikusságon túl azonban itt minden idegen volt: a latin nyelv és a nyugati szertartás egyaránt: „...ott más szertartás volt, mondták is nekem -meséli egy görög katolikus parókus -, hogy ők sírva mentek be, hát azért tessék elgondolni, hogy ott csak mikor vezették be a magyar dolgokat, hát ott minden latinul ment 49-be, 50-be..., hát még én emlékszem gyerekfejjel, hogy "páter noster" meg "credo" meg hasonló, ...a vatikáni zsinat után lett csak teljesen magyar..., és azt mondja: ők sírtak, nem értettek semmit, abszolúte semmit, pityeregtek szegények, hogy hát nekünk ide kell járni, és közbe a D. esperes úr itt volt (Beregdédán), és magyarul ment, és görög vót (a szertartás), és fizették a templomadót, ...és mégis elmentek, mert ez pravoszláv... " (Beregdéda). Az államhatalom repressziói, a málenykij robot fájdalmas élménye kettős hatást váltott ki az emberekből: egyrészt félelmet ébresztett s a további retorziók kilátásba helyezése beletörődést, meghunyászkodást eredményezett, másrészt elutasítást, belső ellenállást váltott ki a közvetlenül érintettekből: "... (nem ment a templomba) mert az pravoszláv..., ehhez az kell, hogy kell ismerni annak a kornak a szellemét, 49-ben (1949-ben) mit jelentett a pravoszláv...: azért az kommunista volt, ateista volt, az istentelen volt, az muszka volt, hogy durva szóval mondjam , hát itt az első pravoszláv püspök, egy káhábista tiszt volt, azért ezt össze kell rakni, ezt át kell élni... " (Beregszász). Különösen az elhurcolt parókusok családjai voltak a vallási elkötelezettségen túl érzelmileg is mélyen érintettek a tragédiában: „...ezek úgy gyermekkori élményem, hogy édesanyám mesélte, hogy mikor először mondta neki egy magyarországi pap: "miért nem tetszett járni a pravoszláv templomba?'", hát édesanyám évekig nem az hogy haragudott, de nem tudta megérteni, hogy mondhatott neki ilyet egy pap..., hát "elvitték a férjemet, elvitték az apósomat " zavarták anyut, volt olyan, hogy Ungvárról Beregszászba, 24 órán belül a várost el kellett hagyni..., munkát nem kapott, másfél éves gyerekkel a kezében hajkurászták, hát akkor, hogy menjen ő egy olyan templomba, ahonnan kizavarták az ő férjét... " (Ungvár). 274