Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Pilipkó Erzsébet: A „nemlétező” görög katolikus egyház működése Kárpátalján 1949-től 1898-ig

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. A közösségek nagyrészt elfogadták ezt a "kényelmes" állapotot s nem lázadtak ellene: „...hiszen ismertük, tudtuk...., hogy a szíve görög vót..." (Tiszaújlak) - emlékeznek ma is. Tudomásul vették, hogy bizonyos formai értékek a nyilvános szakrális világukban megváltozzanak, mert "ők így is görög katolikusok maradtak". A "biztosítékot" erre épp a reuniált parókusban látták, aki - apróbb változtatásokkal - továbbra is anyanyelvükön biztosította számukra a rendszeres vallásgyakorlást, hitéletük, szokásaik megtartását: „...a mi papunk mikor aláirt, kihirdette: mától mostmá pravoszlávok vagyunk, mert neki alá kellett írni, ű alávetette magát, mert hat gyereke vót, nem hagyta, hogy hát elvigyék..., és ugyanúgy jártunk tovább a templomba, mit érdekelt bennünk, hogy minek tartanak bennünköt, mi görög katolikusok vótunk mindörökké, és ugyanazt végeztük, amit addig, meg amit máma is végzünk, nem vót nekünk semmiféle különbségünk abban..., ...a különbség annyi, hogy az (a pravoszláv) nem emlegeti a pápát, hanem a moszkvai pátriárkát, az meg csak a papnak a dóga, nem a népnek a dóga, Az Úristenhez imádkozni, és hozzá folyamodni, ennyi vót, semmi olyan nagy változás nem vót akkor..., persze vótak, akik itthagyták (a templomot), akik átmentek a katolikus valláshoz, odajártak a katolikus templomba, ügyi, nálunk Csépébe katolikus templom nem vót, ahhoz oda kellett Ardóba járni, később mindenki visszafordult, csak látta, hogy nincs abba semmi, mi ugyanabba a templomba járunk, ugyanazt az Istent imádjuk, mindenki visszafordult a templomba, nem járkált senki sehova..." (Csepe) Az elfogadás másik nem elhanyagolható szempontja, hogy 1949-ig a családok többsége már átélt egy "málenykij robotot" s megtapasztalta az új államhatalom brutális módszereit és a félelem állapotát: „...akkor nem lehetett semmit mondani, akkor csak hallgatni kellett, és kész, vót egy jog: a hallgatás, be kellett fogni a száját, és hallgatni,mert ha nem, akkor befogták a száját, nem vót problémázás... " (Csepe), „...soknem gondolkozott el ezen, hogy most miért van ez így..., és hogy ott most a nagyokosok mit csinálnak, ...és hát papra szükség van, templomra szükség van, ...meg a málenkij robot, az még tartott, vagy akkor kezdtek hazafelejönni '49-50-be a lágerekbű, akik túlélték, szóval ez óriási teher volt, én el is hiszem, sokan akkor nem is filozofáltak ezen, hogy most mi van vagy hogy van, ...meg hát nem tudta, hogy pravoszlávok vagyunk... " - mondja ezt egy fiatal görög katolikus parókus. A közösségi döntésektől eltérő individuális döntések A fent felsorolt közösségi döntések mellett bár kisszámú, de attól eltérő individuális döntések is születtek. A közösségek viszonyulását az új "államegyházhoz" a helyi parókus magatartásán túl belső értékek, etnikai és vallási iden273