Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Bárth Dániel: Az egyházi irányítás és a népi kultúra kapcsolata a házasodási szokások körében

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. Jegyzetek 1. Vö.: Györgyi Erzsébet: A házasságkötés szokásai. In: Magyar néprajz VII. Népszokás — néphit — népi vallásosság. Főszerk. DömötörT. Szerk: Hoppal M. Budapest, 1990.32-37. és a bibliográfia megfelelő tételeit ugyanott: 743-816. 2. Például: Lakodalom. Szerk. Nóvák L. és Ujváry Z. Debrecen, 1983.; Bakó Ferenc: Palócföldi lakodalom. Budapest, 1987. 3. Ennek alátámasztására számtalan egyházjogi művet, liturgikát és pasztorális kézikönyvet idézhetnénk. Legyen elég itt mindössze két alapvető műre utalnunk: Kováts Gyula: A házasságkötés Magyarországon egyházi és polgári jog szerint tekintettel törvényhozásunk feladatára. Budapest, 1883.; Hanuy Ferenc: A jegyesség- és házasságkötési forma kifejlődése a Ne temere decretumig. Budapest, 1912. 4. Tárkány Szűcs Ernő kiváló összefoglalásában érthető módon nem az eredeti forrásokat, hanem a földolgozásokat, azon belül is elsősorban Sólyom-Fekete Ferenc több mint százéves művét (A közönséges és a résszerű magyar egyházjog elemei. Pest, 1872) használta az egyházjogi kérdések, így a házasságkötés kapcsán. Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Budapest, 1981. 5. Ez a tendencia megfigyelhető a néprajzi kézikönyvek vonatkozó fejezeteiben, illetve az utóbbi bő évtizedben megszaporodott tematikus kötetekben és konferencia-kiadványokban egyaránt. 6. A központi (és ezen belül az egyházi) irányítás és a népi, illetve — eredetileg Peter Burkehöz kötődő kifejezéssel — „populáris kultúra" kapcsolatának vizsgálata korántsem előzmény nélküli a hazai néprajzi kutatásokban, hiszen többek között egy önálló konferencia vezérfonala volt, amelynek számunkra módszertanilag tanulságos előadásait lásd: Parasztkultúra, populáris kultúra és a központi irányítás. Szerk. Kisbán Eszter. Budapest, 1994.; Legújabban: Szilágyi Miklós: A központi irányítás és hatása. In: Magyar néprajz VIII. Társadalom. Főszerk. Paládi-Kovács Attila. Szerk. Sárkány Mihály, Szilágyi Miklós. Budapest, 2000. 699-720 7. Terjedelmi okokból jelen dolgozat keretei között kizárólag a római katolikus egyházzal foglalkozom és nem térek ki a protestáns vonatkozásokra. A felekezetek egymásra hatásának, illetve a témánk szempontjából jelentkező különbségeknek alapos elemzésére egy nagyszabású tanulmány keretében kerülhet sor. 8. Vö. Bakó Ferenc i.m. 128. 9. Ezek legújabb összefoglalása: Erdő Péter: A házasság kánonjogi arculata a történelemben. In: Egyházjoga középkori Magyarországon. Budapest, 2001. 220-238. 10. Munkánkhoz a trentói határozatok következő kiadását használtuk: Canones et décréta sacrosancti oecumenici Concilii Tridentini sub Paulo III. Julio III. et Pio IV Pontificibus Maximis. Ratisbonae, 1864. 11. I. Hanuy Ferenc i.m. 12. Vö. Huszár Elemér: A katholikus házasságjog rendszere a Codex Juris Canonici szerint. Kalocsa, 1927. 13. A CIC első teljes magyar fordítása 1984-ben készült el. A Törvénykönyv legújabb, bővített, negyedik kiadása: Az egyházi törvénykönyv. Szerkesztette, fordította és magyarázatot írta Erdő Péter. Budapest, 2001. 14. „De desponsatione conjugali piacúit sanctae synodo: ut omnis conjugalis desponsatio in Conspectu ecclesiae, praesente sacerdote, coram idoneis testibus, aliquo signo subarrhationis et consensu utriusque fieret; aliter non conjugium, sed opus fornicationis reputetur." Corpus Juris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1000-1526. évi törvénycikkek. Budapest, 1899. 126-127. A törvény fontosságát először Kováts Gyula ismerte fel és méltatta: Kováts Gyula i.m. 6-10. 264