Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Bárth Dániel: Az egyházi irányítás és a népi kultúra kapcsolata a házasodási szokások körében

Népi vo/lósossóg a Kárpát-medencében 6. ták a plébánosok esküvői stóladíjait. A plébánosoknak stóladíj címén, az esküvő alkalmával adott nem pénzbeli juttatások szerepe a XVIII. század folyamán fokozatosan szorult vissza a hazai egyházmegyékben. Megérne egy alaposabb vizsgálatot utóbbiak és a XX. századi lakodalom-leírásokban szereplő, papnak adott ajándékok kapcsolatának kérdése.

25 2. 3. 1. A középszintű egyházi irányítás rendelkezéseit az alsópapság volt hivatva végrehajtani. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egyházmegyei előírások a falusi, városi hívek körében tevékenykedő plébánosok, adminisztrátorok és káplánok munkája, akarata nyomán váltak a mindennapi gyakorlat részévé. Az egyházi vezetők, változó intenzitással ugyan, de mindig figyelmet fordítottak az alsópapság tevékenységének ellenőrzésére.

26 A felsőbb egyházi irányítás kontrollja a XVII1. században volt a legerősebb, valamikor a század derekán érte el csúcspontját. Az ellenőrzések során a házasság szentségének kiemelt szerepét erősítette, hogy a kánonjogi rendelkezések számos e téren felmerülő kérdést (pl. a tiltó és bontó akadályok kapcsán) az egyházmegyék ordináriusai, a püspökök hatáskörébe utaltak. A rendelkezések betartásának ellenőrzése az egyházjogi kérdéseken tíil a liturgikus kötelezettségekre is kiterjedt. Az előírásoktól eltérő vagy hatáskörüket túllépő papok komoly büntetésben részesültek: az egyház(megye)i bíróság, a szentszék előtt kellett felelniük tetteikért. 2. 3. 2. Az alsópapság azonban nem csak a felsőbb utasítások végrehajtója volt, hanem saját hatáskörében hozott rendelkezései által egyben az egyházi irányítás legalsó szintjét képviselte. Az elmúlt évszázadokban a falvak, városok plébániáin tevékenykedő papok sokezres névtelen tömege az egyházi befolyás legerősebb oldalát jelenti a néprajzi oldaláról kiemelt jelentőségű szokáselemek történeti alakulása szempontjából. Hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni: néprajzi leírások százai rögzítettek „népszokásaként olyan adatokat, amelyek mögött egyértelműen megsejthető helyi papi akarat rejtőzött. Az egyik legevidensebb példaként említhetnénk a hét napjainak kedveltségét házasságkötési szempontból. A hétfő vagy a csütörtök preferáltsága az esetek nem csekély hányadában a helyi plébánostól függött, aki tulajdonképpen akkor esketett, amikor ő akart.

27 Nemkülönben a házassági szezonalitás vizsgálatakor a gazdasági és egyéb okok mellett föltétlenül figyelembe kell venni a plébánosok befolyásoló szerepét.

28 Az alsópapságnak a vegyesházasságok megakadályozásában is kiemelkedő szerepe volt. A híveivel együtt élő pap hunyt szemet a jegyesek közötti együtthálás vagy a lakodalom túlkapásai felett. Ha akart. Ellenkező esetben ő folytatott ádáz harcot a „káros szokások" ellen: a szószéken, a gyóntatószékben és ha úgy adódott, a világi hatalom erejét maga mögött tudva. 260