Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Bárth Dániel: Az egyházi irányítás és a népi kultúra kapcsolata a házasodási szokások körében

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Trcntói zsinat időszakáig. E zsinati hagyomány legfontosabb elemeit a házassági akadályok különféle ágai jelentik. Ezen belül az életkori korlátok (férfi: 14 év; nő: 12 év), a rokonsági akadályok (a negyedíziglen tiltott vérrokonság, a sógorság, valamint a kereszteléskor és a bérmáláskor létrejövő lelki rokonság) és a tilalmi idők (Advent első vasárnapjától Vízkeresztig, Hetvened vasárnaptól Húsvét nyolcadáig, Aldozócsütörtök előtti vasárnaptól Pünkösd utáni vasárnapig) képeznek fontosabb csoportokat. A rokonsági akadályok kiderítése érdekében tették kötelezővé a jegyespár előzetes kihirdetését, amelyet három vasár- vagy ünnepnap, lehetőleg 15 napon belül kellett végrehajtani a templomban. A harmadik hirdetés az esküvő napjára is eshetett. A felmerülő kifogásokat három napon belül tanúkkal kellett bizonyítani. Mindezekből látható, hogy a magyarországi részleges egyházjog már évszázadokkal a trentói határozatok meghozatala előtt magába foglalta a későbbi Tridentinum jónéhány lényegi elemét. 2. 2. 2. A XVI. század második felében és a XVII. század folyamán megtartott nemzeti, tartományi és egyházmegyei zsinatok határozathozói a házasságkötés kapcsán leginkább a trentói előírások hazai gyakorlatba történő átültetésérc törekedtek. Ennek lényege, hogy a házasság érvényességéhez a felek consensus-ának pap és két tanú jelenlétében történő kijelentése szükséges. A szertartás kötelező helye a templom. A házassági tilalmat az Adventtől Vízkeresztig és a Hamvazószerdától Húsvét nyolcadáig tartó időszakra rendelték el. Valójában a csöndes, leegyszerűsített szertartású házasság megkötését a Trentói zsinat határozatával nem zárták ki, hiszen a tilalmi időszakra vonatkozóan mindössze három dolgot, a jegyesek ünnepélyes megáldását, a menyaszszony vőlegényes házhoz való elvitelét és a menyegzői lakomát utasították el." Utóbbi kérdéskört nálunk szigorúbban kezelték. Az 1611. évi nagyszombati zsinat határozata (Cap. III. 9.) kimondta, hogy a tilalmi idő alatt semmiféle házasságkötés nem megengedett. A kitétel alól csak az illetékes püspök adhatott felmentést (diszpenzációt) és kizárólag halaszthatatlan esetben. 2. 2. 3. Az ország hányatottabb sorsú egyházmegyéiben a trentói határozatok bevezetése a XVIII. század elejéig váratott magára. Az egykori hódoltsági területek püspökeire az újrakezdés századának első évtizedeiben az egyházszervezet újjáépítése és a vallásos élet középkori reliktumainak megreformálása együttes feladatként nehezedett. E kettős teendő végrehajtására a XVII. századi előd, Pázmány Péter nyomdokain olyan nagyformátumú egyházi vezetők vállalkoztak, mint a veszprémi Acsády Ádám és Padányi Bíró Márton, a kalocsai Patachich Gábor, a váci Althann grófok, vagy az egri Barkóczy Ferenc.

20 A XVIII. században az egyházmegyei zsinatok száma és szerepe 258