Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Sárai Szabó Katalin: „Női munka” a református egyházban a századfordulótól a 40-es évekig

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. társadalmi problémára reagálva azonban, amely az egyházi elitet is érintette (tanárokat, papokat) -, miszerint a középosztálybeli lányok akár szüleik elvesztésével, vagy, ha nem találtak férjet nehéz, sokszor kilátástalan helyzetbe kerülhetnek, ha nincs szakképzettségük - elfogadták a nők hivatalviselését, mert ebben az esetben saját maguk, vagy családjuk megélhetéséért dolgoztak. A női professzionális foglalkozások közül az első helyen ennek megfelelően a tanítónői pálya állt, amit a női jellem számára a legelfogadhatóbbnak tartottak. A női jellem kérdésére is nagy hangsúlyt fektettek, ugyanis ez határozta meg a nők hivatalviselését és lehetőségeit az egyházon belüli munkában. A nőket elsősorban azokra a tevékenységekre tartották alkalmasnak, - ill. azokról a tevékenységekről gondolták úgy, hogy női mivoltukban nem sértik meg a nőket -, amelyek a nő anyai ösztöneiből következnek: együttérzés, megértés, szolgálatkészség, kedvesség, szívjóság, érzelmek domináns szerepe, türelem, stb. Lorántffy Zsuzsanna Egyesület A 30-as évekig elsősorban egyesületi keretek között folyt a női munka, azaz egyházigazgatási kereteken kívül. A szélesebb körű tevékenységet — mint pusztán a jótékonykodás, szegénygondozás — magába foglaló női egyesületi munka az 1880-as évek belmissziójából nőtt ki. 1892-ben megalakították, majd 1894-ben egyesületté alakították Szilassy Aladárné Vizsolyi Mária vezetésével a Lorántffy Zsuzsanna Egyesületet. 1898-ban a női egyesületek jellegéről beszélt a Lorántffy Egyesület összejövetelén Vargha Gyuláné Szász Póla (az egyesület lapjának, az Olajágnak első szerkesztője), meghúzva a határt a férfi és női egyesületek között, ezzel meghatározva a női munka jellegét is. "Ám maradjanak meg a politikai, közgazdasági, tudományos és irodalmi egyesületek a férfiak számára, ezeknek terén mi velők nem versenyezhetünk. De kételkedem benne, hogy tudnának a férfiak a Krisztusi szeretet szellemében működő egyesületet alakítani a nélkül, hogy a nők segítségére szorulnának. Mert ahhoz nem elég alapszabályok szerkesztése, gyűlésezés, beszéd, felolvasás, nem elég az ész és a logika, a melyekben a férfiak kétségtelenül fölötte állnak a nőknek, hanem kell a felebaráti szeretetnek olyaténképpen való gyakorlása, mint azt a Lorántffy-Egyesület megmutatja, erre pedig kiválóképen nők vannak hivatva, a kik a családi életben is, a kenyérkereső és családfenntartó férfi mellett a gyöngédséget, a szeretetet, az élet aprólékos kötelességeiben fáradhatatlan munkásságot és türelmet képviselik."

1 Az első tisztikarban találjuk: Szőts Farkasnét, Szabó Aladárnét, Kenessey Bélánét, Petri Eleknét, Szőts Farkast, Kenessey Bélát, Szabó Aladárt. 272