Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Sárai Szabó Katalin: „Női munka” a református egyházban a századfordulótól a 40-es évekig

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Az egyesület kettős célját a következőkben határozták meg: a keresztény erkölcsi élet felvirágoztatása, különösen a nők között és a könyörülő szeretet gyakorlása. Céljaik megvalósítása érdekében különböző munkaágakban dolgoztak. Szegények számára varrtak, a varróórák alatt teológiai tanárok, továbbá a püspök és az egyház prominens személyiségei tartottak előadást, bibliamagyarázatot. A vezetőség tagjai is főként ebből a körből kerültek ki. A tagok sorába felvettek nemcsak a felső ill. középosztályhoz tartozó nőket is (férfiak csak alapító és pártoló tagok lehettek). 1899-től egyesületi lelkészt alkalmaztak a lelki élet megerősítésére: Böszörményi Jenő, ifj. Victor János, Patay Pál, Muraközy Gyula töltötték be ezt a tisztséget. 1903-ban eltérő nézeteik miatt kettészakadt az egyesület, kivált Szabó Aladár, Szabó Aladárné, Kecskeméthy István, Kecskeméthy Istvánné, majd később Vargha Gyuláné, és megalakították a Bethania Egyesületet. A Lorántffy Egyesület a nők különböző elesett rétegei számára próbált segítséget nyújtani: penziót nyitottak nőtisztviselők számára, megszervezték a vasúti missziót, a cselédnevelést, börtönökben jártak, rabnők számára fehérnemű műhelyt állítottak föl, munkaotthont alapítottak rabnőknek, az élet hajótöröttéinek és természetesen a szegények gondozása is feladataik közé tartozott. 1904-ben nyitották meg diakonissza otthonukat, majd kórházukat. Saját kiadványaik is voltak: az Olajág, Örömhír с folyóiratok, traktátusok, kiadványok. Szilassy Aladárné fordításában jelent meg Monod Alfréd: A nő с munkája, terjesztették a Koszorú füzeteket, dr. Pruzsinszky Pál: Kálvin levelei a nőkhöz с könyvét. „Lelkésznők" Ha megnézzük azt a tevékenységi kört, amelyet az egyesület célul tűzött ki és megvalósított, látjuk, hogy egyrészt a nők felkészültségét mind teológiai, mind szakmai tekintetben a 20. század első két évtizedében változás jellemzi. Az előadások, a folyóirat, a különféle kiadványok mindegyike a nők lelki elmélyülését és teológiai ismereteik gyarapítását kívánta szolgálni, s ez a pali alaptétel bővülését hozta magával, hiszen ha a templomban nem is, de a leánykörökben, vasárnapi iskolákban a nők már "szóltak". Idetartozik az is, hogy az 1917/18-as tanévben megnyitották Budapesten a Theológia kapuit az első két nő hallgató előtt, (Nóvák Olgát és Katona Viktóriát rendkívüli hallgatóként vették föl), ez utóbbi orvosi pályára ment, Nóvák Olga pedig vallástanárként működött a Baár-Madas Gimnáziumban. Ugyanebben a tanévben a kolozsvári Teológián Deák Magda bölcsészettan hallgató is megkezdte tanulmányait. A folyóiratok hasábjain is többször felmerült a lelkésznők kérdése, ugyanis az unitárius egyházban, Hollandiában pedig a református egyházban fel213