Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jároli József: A gyulai plébánia XX. század eleji kéziratos szertartásrendje mint a szakrális néprajzi kutatások forrása

Népi vci'tósossóg a Kárpát-medencében 6. Jároli József A gyulai plébánia XX. század eleji kéziratos szertartásrendje mint a szakrális néprajzi kutatások forrása A szakrális néprajzi kutatások szempontjából fontos dokumentum a gyulai kéziratos szertartásrend. A plébánosok folyamatosan vezették egy kisalakú kötetben. Adatai a folyamatos vezetésből adódóan pontos képet nyújtanak az egyházközség változó szakrális világáról. Igaz, az egyházi szertartáskönyvek meghatározzák a liturgia követelményeit, de az, hogy a helyi viszonyok hogyan alakulnak, azt a helyi hagyomány határozza meg. Ez a hagyományokon alapuló szertartásrend azonban a legtöbb plébánián nem került írásba foglalásra az idők folyamán, csupán Gyulán ismerünk ilyen dokumentumot. A kisalakú kötet több plébános kezevonását őrzi, véleményünk szerint még Göndöcs Benedek kezdte el a XIX. század utolsó évtizedének elején. Göndöcs 1894-ig, a gyulai származású Gróh Ferenc 1894-1906 között plébánoskodott itt, majd ugyancsak a város szülötte dr. Lindenberger János (1906-1918) követte őket a plébánosok sorában, ezután a későbbi mártír, győri püspök, Apor Vilmos lett Gyula város plébánosa (1918-1941), akinek a kézírása a legutolsó a kötetben. A kötet nagy értéke, hogy közel fél évszázadot ívelnek át a bejegyzések, amelyek részletes elemzése számos szakrális néprajzi ismeretet adhatnak az utókor számára. Nyomon követhetők azok a változások amelyek a szertartások időpontjaiban, a népi ájtatosságok menetében bekövetkeztek. A bejegyzések sorrendje az egyházi év menetét követi. Mielőtt a kötet részletesebb elemzésére térnénk, érdemes néhány szóval bemutatni annak a közösségnek plébániáját, amelynek életében ez a dokumentum keletkezett. Gyula a török hódoltság után 1715-től rendelkezik újra önálló plébániával. A városba települő jászsági magyar lakosok voltak az első hívei. 1723-ban a földesúr katolikus német családokat telepített Gyulára. A németek és a magyarok 1866-ig közösen használták a város 1775-1779 közti években épült plébániatemplomát, ahogy itt nevezik, az Anyatemplomot. A németeknek az általuk lakott városrészben, a Józsefvárosban kis kápolnájuk volt, amelynek helyén épült fel 1866-ban a ma is álló Szent József-templom. 205