Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Lábadi Károly: Erkölcsi és vallási élet a XIX. századi Drávaszögben

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. hallhatók." 30 Azt is nyomatékosan szóvá tette, amit lelkésztársai sem hallgattak el: „A fényűzés, a selyem és bársony öltözetekben van pompázás, még a napszámos nőknél is meglehetősen elterjedve van."

31 A két püspöki látogatás alatt eltelt egy emberöltőnyi idő alatt a Drávaszögben változtak az erkölcsök. Elsősorban a vidék gazdasági megerősödése nyomán találta magát szembe az idelátogató püspök olyan jelenségekkel, amelyekkel előde még nem találkozott. A templomkerülésre, az úrvacsora vételének elhanyagolására hatvanöt esztendővel korábban is akadt példa, akárcsak a tivornyázásra, káromkodásra, békétlenkedő házastársakra. A megszaporodott tivornyázás, az iszákosság, a káromkodás és trágár beszéd, a tolvajlás azonban növelte a kor és az egyház által elfogadott erkölcs normáival össze nem egyeztethető jelenségek számát. Az általánosan lábra kapott fényűzés mögött — tűnik ki a püspöki látogatáskor született jegyzőkönyvekből és jelentésekből — az az életfelfogás húzódik meg, amely megvallójátkövetőjét kiszakítja a gyülekezet, a faluközösség életéből, ami által károkozóvá válik, hiszen közössége által egyezményesen elfogadott és betartott egyezséget sértett meg, lett azokhoz hűtlen. Nem véletlenül ostorozta beszédeibenigehirdetéseiben ezért ezeket a káros jelenségeket Szász Károly püspök, ugyanis az erkölcstelenségeket a bűnnel azonosnak minősítette, ami ellen minden eszközzel küzdeni kell. Vörösmarton — írta naplójában — „...felhoztam panaszképp, hogy bár az Isten házának látogatásában való buzgóság nem lankadt általában a gyülekezetben, de az Úr szent asztalánál sokkal gyérebben jelennek meg, mint kellene. Avagy nincsen-e szükségetek, mondám, a kegyelem Ígéreteire a ti hiteteknek erősítésére? Vagy vetitek-e a Krisztus haláláról való emlékezetet."

32 Csúzai beszédében mondotta: „...sajnálatomat kell-e kifejeznem a fölött, hogy az atyafiak és szomszédok közt a versengések, káromlások, pörlekedések, valamint a családi viszályok is napi renden vannak a gyülekezetben. Valamint hogy sokan az egyházi terhek miatt zúgolódnak, vagy tartozásaikat késedelmesen ellentmondással vagy csak kényszerítve adják meg, vagy épen megtagadják, holott a legvagyonosabbak közé tartozván e község s annak lakosai, azokat könnyebben megadhatnák, mint mások, melyek inkább meg vannak terheltetve. Általában a földiekben való túlságos szorgalmatoskodás s a mellette az egy szükséges dolognak feledése, a kincseknek, melyeket moly és rozsda megemészt, túlságos szerelme a léleknek gyötrelmére van inkább mint békéjére — s az ellen nem lehet eléggé inteni azokat, kik a világiakat fölebb becsülik a lelkieknél, a mulandókat az örökké valóknál."

33 Huszonnégy évvel korábban Szász Károly esperesként már járt Sepsén. En190