Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jakab Réka: Ellenreformáció a veszprémi káptalan felsőörsi birtokán a XVIII. század közepén

Népi va/tósosság о Kárpát-medencében 6. nem а felsőörsi lelkész, hanem Hodosi Sámuel veszprémi esperes vezette.

21 A helyi lelkész valószínűleg Gyimóthi István volt, hét év múlva, 1714-ben már Deáki (Márkus) Istvánt találjuk a prédikátori tisztben, aki egyben veszprémi esperesként 1749-ben bekövetkezett haláláig állt az egyházközség élén. Az ő felsőörsi éveire esett a falu reformátusságának legnehezebb időszaka, amikoris szembekerültek a birtokait és a templomot visszaszerezni kívánó préposttal, Padányi Bíró Mártonnal, aki 1736-ban megfosztotta őket addigi istentiszteleti helyüktől. A zsinati jegyzőkönyvek alapján tehát kétségbevonhatatlan tény, hogy a XVII. század folyamán és a XVIII. század kérdéses időszakában a Balatonfelvidék falvaiban folyamatosan működő református egyházközségek léteztek élükön lelkészekkel, számos helyen tanítókkal is. így a XVIII. század ötvenes éveiben lefolytatott tanúkihallgatások vallomásai a katolikus egyház érdekeit voltak hivatottak szolgálni. Azokat a tanúkat, akik ezeket a vallomásokat tették, általában a katolikus fél kérésére idézték meg és annak szempontjai szerint is választották ki. Éppen emiatt fontos megfigyelni azoknak a vallomását, akiket az alsóörsi közbirtokosok folyamodására hallgattak ki ugyanabban az ügyben Alsó- és Felsőörsön 1756. január 9-én. A két falu vallásgyakorlatának és lakottságának folyamatosságát illető kérdésekre a tanúk egybehangzóan vallották, hogy a reformátusok a Rákóczi szabadságharc előtt is szabadon gyakorolhatták vallásukat, tartották istentiszteleteiket és az élők közül senki nem emlékezett arra az időre, amikor plébános működött a faluban. A tanúk azt is elmondták, hogy a török alóli felszabadító háborúk idején egy ízben az alsóörsiek kénytelenek voltak elhagyni a falut és a hadak elől a szomszédos falvakba, így Felsőörsre is elmenekülni. Hozzátették azonban, hogy az ellenség elvonulása után nyomban visszatértek a faluba lelkészükkel együtt. Mindegyik tanú azt hangsúlyozta, hogy a török időkben nem pusztultak el a falvak és a lakosság menekülésére csak a hadjáratok idején került sor.

22 Ezek a vallomások ellentmondanak tehát a Csopakon és Veszprémben lefolytatott — fent idézett — vizsgálatok eredményeinek. Mindkét tanúkihallgatás-sorozat mögött érezhetjük a felek meghúzódó érdekeit, mégis hajlunk arra, hogy a vallásgyakorlat folyamatosságát bizonyító vallomásokat fogadjuk el, mert ezeket a kérdéses időszakra vonatkozó források igazolják, alátámasztják. Padányi Bíró Márton "egymaga" összesen 44 templomot foglalt vissza prépostsága és püspöksége alatt, ezek közül 18-at leromboltatott, a sóskutit pedig a görögkeleti rácoktól szerezte vissza. Ezenkívül több helyen elfoglalta a máshitűek templomát. 2i A foglalás legtöbb helyen hatalommal történt, vagy pusztán az alispán közbenjárásával, vagy a püspök és az alispán vegyes bizottságának kiküldésével. A visszafoglalásoknál hivatkozhatott a földesúri jogokra, illetve a korábbi birtoklásra ott, ahol a templom építészeti rendje 171