Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Jakab Réka: Ellenreformáció a veszprémi káptalan felsőörsi birtokán a XVIII. század közepén

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. egyértelműen magán viselte a katolikus elemeket (szentély, sekrestye, lemeszelt szentképek, oltár, stb). A vizsgálatok kérdései általában kitértek ezekre a jegyekre is. A teplomelvételeknél Padányi hivatkozhatott arra az 1730-ban kelt helytartótanácsi rendeletre is, amely kimondta, hogy az 1720 után épült református templomokat le kell rombolni. Padányi azokat a templomokat vette el a reformátusoktól, amelyeket királyi engedély nélkül építettek vagy bővítettek. Felsőörs esete jól illeszkedik a korabeli országos képbe; az egyház itt is perrel szerezte vissza javait és azok romjain nekilátott az újjáépítéshez, helyzete megszilárdításához. Különlegességét, jelentőségét talán az adja, hogy papja fel volt vértezve mindazzal az elszántsággal, éleslátással, lelkierővel — olykor paphoz kevésbé méltó magatartást tanúsítva —, amely kétségtelenné tette akarata véghezvitelének sikerét.

24 Ugyanakkor, az elszántság és siker ellenére, a templomfoglalással nem sikerült Felsőörsön a protestáns egyházat teljes mértékben visszaszorítani vagy megsemmisíteni. Az ötvenes évek közepén lefolytatott vizsgálatok nyomán az 1740-es évek elejére kialakult állapot nem változott meg. Bár a reformátusok szerették volna visszaszerezni a prépostsági templomot, az többé nem került vissza a birtokukba; a katolikus egyház pedig — bár újra bírta a hódoltság előtti javait — a kálvinistákat nem tudta sem vármegyei, sem püspöki segítséggel létében veszélyeztetni, a faluból "elűzni". A kedélyek lecsillapodásával, a két vallási közösség fokozatos konszolidálódásával, valamint helyzetükbe való beletörődésükkel véget ért a felsőörsiek konfliktusa. E tanulmányban bemutatott eset alkalmas arra, hogy képet kapjunk a XVIII. századi ellenreformáció, ha úgy tetszik rekatolizáció jellegéről, amelyet gyakran illetnek a csendes jelzővel. Ez a meghatározás igaz lehet abból a szempontból, hogy nem tűzzel-vassal vívták, mint a XVII. században. Most a törvények és rendeletek keretet, korlátot és fórumot szabtak az indulatoknak, de nem csillapították azokat. A felsőörsihez hasonló számos eset mutatja, hogy a katolikus egyház számtalanszor offenzívába kezdett régi jogainak és javainak visszaszerzése érdekében a protestáns egyházakkal szemben, mígnem II. József Türelmi Rendelete végül értelmetlenné tette a harcot. Jegyzetek 1. 1715: 10. te. CIH 1657-1740. évi törvénycikkek. Budapest, 1900. 443-444. 2. Bedy Vince: A felsőörsi prépostság története. Veszprém, 1934. 37. 3. Fónagy Zoltán: Nemesi birtokviszonyok. Századok, 1999/6. 1170. 4. Ezt Rákóczi valláspolitikája, mely a szécsényi országgyűlés vallásügyi törvényhozásában rögzült, nagymértékben elősegítette. Itt ugyanis szakítottak a földesúri jog elvével és ajob172