Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Csáki Árpád: Templomi helyek rendszere Háromszéken a XVII–XVIII. században

Népi vallásosság о Kárpát-medencében 6. széki czofalvi templomban adtam [Nemzetes László Mihály] volt egy aszszony ember álló hellyet az falunak, mellyet az falu Sorban olnárnak adott, mellyért az falu nékem Actornak mást igert, mellyet kértem s nem prestalta."

32 Szabadon fenntartott székek A XVIII. század első évtizedeinek súlyos pestisjárványait leszámítva a század közepére a háborús idők elcsitulása megmutatkozott a népesség növekedésében is. A XIV-XVI. században gótikus stílusba átépített templomok már nem voltak képesek a nagyobb egyházközségek híveinek befogadására. Ugyanakkor közrejátszott a szabad ülő, illetve állóhelyek apadásában a már említett, társadalmi státusból eredő nemességi "székhalmozás" is. Hasonló lehetett az alsócsernátoni helyzet 1759-ben, hiszen itt „a templomban némelyeknek ülés helyek nem lévén kéntelenitettenek más ecclesiabéli templomba menni a cultusra."

33 Utóbbi eseteket is szabályozta a vizitáció, szabad helyeket rendelve el, melybe a nincstelenek állhatnak bele. így történik ez Barátoson 1694-ben, ahol Bodor Tamásné asszonynak meghagyják hogy a jobbágyasszonya Budoly Mihályné által elfoglalt álló helyet bocsássa falu kezébe, „.. .ugy hogy minden ember az kinek széki nincsen szabadoson mint szabad székben belé alhat."

34 (Barátos, 1694) Annak ellenére, hogy a templomok szűknek bizonyulnak

35

, az egyházközség ugyanakkor fenntartott néhány helyet az idegenek számára is, azaz a pillanatnyilag a helységben tartózkodó hívek számára. Erről tanúskodik az 1752-ből való papolci határozat, amely a templomi helyeket felosztva meghagyja, hogy „... légyen azon classis az idegeneknek való, mivelhogy legelői vagyon a templom piatzán[?]..."

36 (Papolc, 1762.) A templomban tehát mindenkinek megvolt a családi birtokként örökölt, az egyházközségtől taxás székként "bérelt" vagy a vizitációk által kijelölt, jól körülhatárolt ülő- vagy álló helye. Mindez a hagyományos székely társadalmi rendet tükrözte. Elől ültek a nemesek (patrónusok), akiknek saját szék vagy pad készíttetése is megengedett, utána a lófők és darabontok, majd a közszékelyek és legutoljára a parasztok, jobbágyok. A székely határőrségek felállításával azonban az ülésrend újra módosul, társadalmi rangjához képest a katonának is helyet kellett biztosítani. Ennek érdekében Orbaiteleken a vizitáció 1767-ben elrendeli a következőket: „Illetlenség volna a vitézlői katonaságot a jobbágyságnál hátra nyomni az Isten házában, azért a felsőbb ordonatiok szerint a katonaság elől üljön s az után a jobbágyság. Ezen deliberatumnak pedig első részit hogy kell érteni, hogy valamint a katonaság a jobbágyságon elől ül, nem külömben azoknak a 155