Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Csáki Árpád: Templomi helyek rendszere Háromszéken a XVII–XVIII. században

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Tanulmányunkban nem kívánunk megjelölt időszakból erre vonatkozó adatokat vagy az egyházfegyelmezési szempontokat vizsgálni, hiszen ezt már korábban a téma kutatói megtették, az elmúlt években is több tanulmány, kötet jelent meg ebben a témában.

5 Dolgozatunkban magát a székelyföldi templombeli helyek rendszerét tekintjük, arra a kérdésre próbálunk választ adni, hogy miért ilyen gyakoriak ezek a viták a Székelyföldön, így Háromszéken is. A templomi helyeknek társadalmi rangsor szerint való felosztása nem székelyföldi jellegzetesség, hanem megtaláljuk a vármegyei területeken is. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem egy református specialitással van dolgunk, hanem ugyanúgy megtaláljuk a római katolikus vagy más protestáns, így az unitárius egyházak esetében ugyancsak. A témát itt azonban elsősorban a rendelkezésünkre álló református egyházi levéltári források, valamint családi levéltárak alapján közelítjük meg. A római katolikus egyházra (Csík-, Gyergyó- és Kászonszék) vonatkozó adatokat Veszély Károly közlései alapján használtuk." Szükségesnek ítéljük itt mindenek előtt röviden áttekinteni a Székelyföld társadalmának alakulását a XVI. század második felétől. A kérdés kulcsa a székely törvénykezésben található, a választ pedig a székely örökség rendszere adja meg. A székely privilégiumok közül az egyik legfontosabb a székely örökséget illette: ez szabadon örökölhető birtok, magvaszakadtával nem szállott a koronára.

7 (Tripartitum Pars. I. Tit.XLVIl, Pars. Ill Tit.IV). A székely felkelést követően 1567 után azonban János Zsigmond fejedelem pontosan ezt a privilégiumot vonta vissza,

8 elindítva a székely társadalomban egy visszafordíthatatlan, előzmény nélküli folyamatot, a társadalmi átalakulást, a vagyoni különbségek alapján való társadalmi rétegződést. Megszűnt az 1555dik évi székelyudvarhelyi székely constitutiok azon alaptétele, mely szerint "...Székely ember örökségét semmiképpen el nem vesztheti, ha a fejét hitetlenségért elvesztené is, hanem atyjafiára marad." 9 A székely örökség két fontos összetevője: az ingatlanok és az ingók — azaz az átörökölt családi birtokok, illetve a szerzett vagyon.

10 Kállay Ferenc 1829-ben a székely nemzet intézményeit vizsgálva a következőket írja: Egy nevezetességet] jelent a Székely osztozó és tsereleveleikben az, a mi a Teplomokban lévő álló és ülőhelyekről elő fordul. Ugyan is mint a Jószágokban, ezekben is osztoztak hajdan a Familiák, s a Székely örökségek egyben voltak a templombéli álló vagy ülö helyek[kel] kaptsolva. Ma is vágynak ezekről sok Familiáknak leveleik, melyekből látatni, hogy egyik vagy másik Familia örökségét, vagy annak felét a templombéli ülö és álló helyeket, vagy pedig tsak az egyik helyet eladta, vagy eltserélte. így p.o. a Gidófalvi Imre Familia 1699-ben költ Tsere levelében olvasni lehet, Együtt adának felyül meg irt Imre Istvánnak feleségével együtt örökösön 150