Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6/I. Konferencia Pápán, 2002. június (Veszprém, 2004)

Egyháztörténet, egyházfegyelem, történeti források. Felekezetek együttélése - Miklósi Sikes Csaba: A Dési Református Egyházmegye 1720 és 1774 között felvett vizitációs jegyzőkönyveinek művészettörténeti vonatkozású feljegyzései

Népi vallásosság a Kárpát-medencében 6. Miklósi-Sikes Csaba A Dési Református Egyházmegye 1 720 és 1 774 között felvett vizitációs jegyzőkönyveinek művészettörténeti vonatkozású feljegyzései A kutatásról A Dési református egyházmegye XVIII. századi Vizitációs Jegyzőkönyveit az erdélyi református püspökség kolozsvári központi levéltárában őrzik. Kutatásukra az 1980-as évek legelején került sor, amikor — mint a Kolozsvári Kutató és Tervezőintézet munkatársa — Közép Erdély (Szilágy, Kalotaszeg, részben Bihar és Szatmár) népi építészetének formai kialakulásáról készítettem több tanulmányt. Ennek során figyeltem fel a rendhagyó tehetséggel megáldott Sipos Dávid (+1762) kőfaragó munkásságára, akinek díszesen faragott szószékei, síremlékei, díszes ajtó- és ablakkeretei az erdélyi „virágos" reneszánsz páratlanul szép értékeit képezik. A református Sipos a Borsa vidékéhez tartozó Kidében élt és dolgozott, mely település reformátusai a XVIII. század folyamán szervezetileg a dési egyházmegyéhez tartoztak. Elsősorban ebből a meggondolásból néztem át a dési és a kalotaszegi egyházmegyék Vizitációs Jegyzőkönyveit, amelyek — bár Sipos Dávid munkásságára kevés adattal szolgálnak — igen izgalmas „olvasmánynak" bizonyultak, hiszen rengeteg olyan korabeli adatot tartalmaznak, melyek ez idáig elkerülték a kutatók figyelmét. Ezt a felismerést erősítették meg bennem azok a kutatóutak, amelyeket a nemrég elhunyt Kabay Béla helytörténeti kutató és fényképész társaságában volt szerencsém megtenni, amelynek eredményeit 1982-ben Borsa völgye I. címmel, a Korunk hasábjain Kabay meg is jelentetett. A tanulmány akkor kisebb vihar kavart, s az lett a következménye, hogy a megyei hatalmasságok leállították a tanulmány további részeinek közlését. Ennél szerencsésebbnek mondhatom magam, hiszen — ha rövidített formában is — de 1989-ben a Református Szemle l-es számában a szerkesztőbizottság vállalta kutatási eredményeimnek közreadását. A Dési Egyházmegye Vizitációs Jegyzőkönyveinek az 1600-as évek legvégéről fennmaradt példányai a legrégibb ilyen jellegű dokumentumok 105