Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése nek valót Mér. Pos. 4, 3tio Tehénhusbul egy mása idest 100 font, 4to Vaibul Erezet 12 Icze, 5to Soóbul 25 font, 6to Más egyébb főzelékbül Mér. Pos. 2., 7mo Ruhának és fának meg szerzésére 20 foréntot..." Mindezeket Malakovszky Arzén somlai remete kérte 1773. októberében a pozsonyi klarisszáktól. Levelének külzetén ez áll: „Belől jel Instansnak és Utána Leendő Somlai Remetéknek mind azokat, a mellyek Instantiában foglaltattnak, nem csak Resolvállyuk, hanem Vásárhelyi Tisztyeinknek most és jövendőben Lévőknek parancsollyuk, hogy mind azokat a Somlai Remetének Esztendőnkint ki adgyák...Mr. Magdalena Korlátkeőy Ordinis Sanctae Clarae Abatissa, és az egész Convent."'

34 Laky Astarion Kustányban Hertelendy Gábor vármegyei jegyző alapítványából élt 1751-től.

135 1779-ben már arról értesülünk, hogy két alapítvány biztosítja megélhetését.

136 Csepela József, mámai remetét részint a vörösberényi jezsuita uradalom fizette és élelmezte, részint a környező falvakban alamizsnát gyűjtött.

137 A székesfehérvári remetét a város látta el. 1780-ig csak gabonát és ruházkodásra állati bőröket kapott, 1780-ban a fehérvári püspök 60 forintos évi élelmezési segélyt utalt ki. Ezeket koldulással egészítette ki.

138 Somogybükkösdön Vindisch Mihály kéregetéssel és keze munkájával tartotta fenn magát. Az általa vett szőlőben dolgozott.

13

'' Cseszneken Noripl Hilarion még alamizsnából élt, utódja viszont már gr. Esterházy János évi 18 mérő gabona alapítványából és abból a kis kertből, ami remetesége előtt volt.

140 A márkói Borsttarfer Dániel ruházatát patronusok biztosították, kenyerét kézi munkával kereste meg. Szegeket metszett a német cipészek számára, 1000 darabot adott 10 dénárért.

141 Az ellátásért természetesen szolgáltatást vártak az eltartók. Legtöbb remeténk, mint már említettük, kápolna felügyeletét látta el. Szertics Antal (Somló, Margit-kápolna), Näuff Izidor (Csesznek) és Petrovszky János (Bogdány) feladatáról mindössze ennyit tudunk.

142 Angeprandt Marián (Szent Mihályhegy) és Zsaár Pál (Kustány) saját erejéből, illetve Marián egy novicius segítségével restaurálta is a kápolnáját.

143 Horváth György a fehérvári szőlőhegyen nemcsak a kápolnát őrizte, hanem viharok előtt, a munka kezdetén és végén, valamint Urangyalára harangozott. A szintén ugyanott remetéskedő Tőke Györgyről is tudjuk, hogy feladata „a kápolnára szorgalmatosan gondot viselni, Imádságra és Felhők elejbe való harangozást végben vinni".

144 Már említettük, hogy többen kálváriát láttak el: Zalaegerszegen, Pápán, és a kanizsai remete feladata is ez lett volna. A remetéknek általában a kápolnához érkező híveket is pasztorálniuk kellett. Farkas József Kálócfai birtokán kápolnát létesített 1755-ben. Kérte a püspököt, hogy Tóth Ferencet, aki tanult teológiát, szentelje fel és engedje, hogy itt remetéskedjen. „Kálóczfai falucskámban az Istennek dicséretire, Excellentiádnak kegyelmes engedelmébül egy kis Templomocskát építtetvén, hogy abban Isten eö Szent Fölséghe nyomósban tiszteltgessék, és min97