Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Dénesi Tamás: Remeték a veszprémi egyházmegye területén a XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése juknak két célja volt. Néhányan csupán zarándokolni akartak a szent városba, de jóval többen ferences harmadrendi fogadalmukat tették le Rómában. Volt olyan, aki nem titkoltan összekötötte a két szent cselekedetet. 15 egyházmegyei remete római zarándokútjárói tudunk. A pápai remete, Erős Bertalan Csíkszentmihályról származott, Rómában 1750. április elején Onophrius Desiderii, a ferences harmadrend római provinciájának provinciálisa kezéből felvette a remeteruhát, ezt hiteles pecséttel erősített írással igazolta, majd visszatért Erdélybe. 1752-ben a csíksomlyói remeténél töltötte ki noviciátusát, ezután visszatért Rómába és szintén Desiderii kezébe tette le fogadalmát a Szent Kozma és Dámján templomban.

128 Ugyancsak elzarándokolt Rómába mindkét ismert badacsonyi remete is. Nagy Pál erdélyi kálvinista családból származott. A kolozsvári jezsuitáknál katolizált, majd Rómába zarándokolt, ahol remete lett és innen költözött Badacsony hegyére.

129 A remeteségben utóda Bánfy Mátyás Ferenc két évet Badacsonyban töltött, majd 1750-ben Rómában az Aracoeli bazilikában ferences harmadrendi fogadalmat tett. Utána visszatért Badacsonyba.

130 Olivér Antal (1755-ben) és Angeprandt Marián (1758-ban) csak a római szent helyeket akarta megtekinteni. Bíró Márton mindkettőjüknek menlevelet adott.

1

" Nagy Zsigmond 1749. május 12-én engedélyt kapott a római zarándoklatra."

2 Merenda József Bíró püspök római ügyvivője szeptember 6-án közölte püspökével, hogy a budai esperesi kerület kánoni látogatását Nagy Zsigmond zarándok-remetével visszaküldte Veszprémbe. Nagyot útravalóval is segítette, „tradidi etiam hunc glirum (?) cum particula Sanctae Crucis, ne Roma sine aliqua devotione abiret". A zarándok szeptember 30-án érkezett vissza és jelent meg a püspöknél, akinek a vizitációs könyvet és a Szent Kereszt ereklyét átadta.

1

" A remeték mindennapi élete A remeték mindennapi megélhetését az alapító, a helyi közösség, vagy az az egyházi intézmény biztosította, amelynek területén a remeteség működött. Élhettek alapítványból, kézi munkából és koldulásból. Általában azok a remeték éltek alapítványból, akik valamely egyházi testület (főleg szerzetesrend), város, vagy földesúri alapító birtokán remetéskedtek. Mégis a legtöbben alamizsnából tartották fenn magukat, de több esetben találkozunk olyan remetével, aki valamilyen alapítványból is részesült, de emellett koldulnia is kellett. Néhányan alamizsnájukat kézimunkával egészítették ki. „Mivel...statusomban...olly condicioval helhesztettem, hogy Méltóságos Fejedelem Aszón és az Szerzetes Convent életemnek el táplálására elegendő fundatiot rendelne. Azért Méltóságos Fejedelem Aszonhoz és az egész szerzetes Conventhez folamodván ezekért nagy alázatosságal instállok. Tudnillik 1-mo Rosbul kenyérnek valott Mér. Pos. 12., 2-do Búzabul Tiszta liszt96