Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kriza Ildikó: A pétfürdői református egyházközség a háborúban és a kommunizmus idején

Egyháztörténet felekezetek együttélése Az egyik a karitatív munka, amelynek eredményeként az asszonyok egy kis „kelengyét" készítettek minden újszülöttnek felekezeti hovatartozástól függetlenül.

18 A másik tevékenységük a Biblia olvasás volt, „Ifjúsági bibliakör" keretében, amely összejövetelre péntekenként került sor. Ezen kívül a jó személyes kapcsolatok segítségével a fővárosból vendégeket, előadóművészeket, költőket hívtak Pétre, hogy az érdeklődő értelmiségieknek, a kultúrára éhes felnőtteknek és az iskolásoknak színvonalas programot nyújtsanak a várostól való távolság csökkentésére. A vendégszereplést a véletlenül megmaradt meghívók, híradások is tanúsítják.

59 A háború előtti szellemiségnek megfelelően továbbra sem volt felekezeti ellentét, és az értelmiségiek összetartozása is megmaradt. A református lelkészotthon alapkőletételén felvett jegyzőkönyv egy részletével támasztom alá ezt a megállapítást. „Köszönetet mondunk... Gayer Gyula főmérnöknek, aki igazi katolikus lélekkel jött segítségünkre gondjainkban éppen úgy, mint a tervek megfelelő elkészítésében. ...Köszönetet mondunk nemcsak gyülekezetünk tagjainak, hanem az evangélikus és római katolikus testvéreknek is, mert ez által lett nyilvánvalóvá, nemcsak papíron közös a hitvallásunk..."

6(l Ezekben az években a református egyház számos rendezvénnyel tette színesebbé a település életét. Ezt a nyitottságot örökölte Szíj Rezső, a mozgékony, jó szervezőkészséggel rendelkező ember, aki a későbbi években a kulturális életben vállalt feladatot. 1948-ban államosították az iskolát, és ugyanez év őszén meghalt a reformátusok elkötelezett híve, Kriza Kálmánné,

61 akinek a temetésén mondott beszédért Szíj Rezsőt később elmarasztalás érte. A "fordulat évé"-nek nevezett történelmi időkben már nem lehetett szólni Erdélyről, a magyarok tragédiájáról még az elhunyt sorsa kapcsán sem. A szomorú eseményekkel öszszefüggve 1948. karácsony másnapján újból vendéglelkész szolgált. Az erdélyi Muzsnay László jött Budapestről, aki Kriza Kálmánné emlékének adózva a református iskolák bezárásáról, a teológia megszűnéséről, az új korszakban való helytállás szükségességéről szólt.

62 Azok a „nehéz" évek... Az államosítás ellenére még 1950-ben is az iskola tantermében voltak a vasárnapi istentiszteletek, de az egyre súlyosbodó politikai nyomás miatt a rendezvényeket a lelkész kétszobás lakásába kellett áthelyezni.

63 Az ideológiai presszúra a kicsiny református közösséget nagyon megviselte. Az egyházat támogató értelmiségiek (mérnökök, orvosok, jól képzett, idegen nyelvet tudó tanárok és mások.) fokozatosan elmenekültek Pétről, helyükre politikai szempontból megbízható „elvtársak" érkeztek, az ő feladatuk volt az irányítás. De minden ideológiai megszorítás ellenére állandóan voltak elkötelezett 71