Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Kriza Ildikó: A pétfürdői református egyházközség a háborúban és a kommunizmus idején

Egyháztörténet felekezetek együttélése két ízben járt Pápán a Dunántúli Református Egyházkerület püspökénél a lelkészválasztás miatt. Ennek eredményeként 1947. december 1-én megbízták Szíj Rezsőt adminisztrátori minősítésben azzal a feladattal, hogy anyaegyházat hozzon létre Pétfiirdőn „önálló lelki gondozás érdekében".

43 A későbbi imaház alapkőletételének jegyzőkönyvében a tényeket így örökítette meg: „1947 őszén a pétfurdői reformátusok, kik addig Várpalota egyházközséghez tartoztak, mozgalmat kezdeményeztek önálló lelkigondozás érdekében. Ennek következtében Győry Elemér, a dunántúli egyházkerület püspöke 1947. dec. l.iki hatállyal Pétfürdőre nevezett ki adminisztrátori minőségben" - olvasható az alapkőletétel jegyzőkönyvében. Szíj Rezső erről így vall: „...előzőleg csak annyi közöm volt a településhez, hogy... a folyóiratomban Hölgye Endre közölt híreket a várpalotai gyülekezethez tartozó szórványközösség életéről", és Pétre kerülésére, mint írja „azért kerülhetett sor, mert a péti gyülekezetnek tagja volt anyai nagynéném Bolla Kálmánné, férje a péti vasútnál teljesített szolgálatot, ők már korábban is hívtak Pétfürdőre, hogy az ottani református hívekből gyülekezetet szervezzek."

44 Az új gyülekezet azonnal kezdeményezte a templom-építést. A helybeli vezetőség az egyház központját, a tervezett templom helyét a vasúthoz közel fekvő régi iskola és a Pét patak közötti gondozatlan területen jelölte ki. A tereprendezés idején, 1948 tavaszán bekövetkezett politikai változás után azonban új döntés született. A helyi vezetők nem engedélyezték a fő út melletti templom-építést, hanem egy távolabbi helyen a későbbi vasúti épület közelében jelöltek ki erre egy új területet. Közben a lehetőségek egyre szűkültek és 1949-ben, az alapkőletételkor már csak gyülekezeti otthon és lelkész-lakás építésére gondolhattak. Azok az értelmiségiek, akik a háború után visszatértek Pétre, bizalommal néztek a jövőbe. A katonai megszállás ellenére 1946-ban, az új forint megjelenésekor még azt hitték, hogy életüket helyre lehet állítani és az ostrom előtti szinten folytathatják. Bíztak abban, hogy a megszálló hadsereg elhagyja a gyártelepet, miként Ausztriából is kivonultak.

45 Igaz, a mindennapokat sokféle gond terhelte, ezek közül legégetőbb volt a lakáshiány. Ebből következően a meghívott református lelkésznek nem tudtak parókiát adni,

46 és Szíj Rezsőt rokona, Bolla Kálmánné fogadta be a kétszobás lakásba.

47 A kis gyülekezet lelkes tábora minden támogatást megígért akkor, amiről a lelkész így vallott: „A hívek jó része mérnökökből és képzett szakmunkásokból állt, és az egész gyár előtt nagy jövő mutatkozott. A várpalotai anyagyülekezet vezetősége derűlátóan ítélte meg a pétfurdői hívek törekvését, hogy önálló gyülekezetté szerveződjenek. Nem zavarta őket - s engem sem -, hogy egyelőre sem lakás, sem templom, de még imaház sincs, mert ezek megépítését az akkori gyárvezetőség magától értetődő kötelességének érezte."

48 Az új gyülekezet összejövetelei kezdetben az iskola tantermében voltak.

49 Itt tartották a hittanórákat, a vasárnapi istentiszteleteket és a szeretetvendég69