Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet felekezetek együttélése A tolvajlás, lopás nagy bűnnek számított, de a kisebb lopásokkal nem adták világi törvényszék kezébe a vétkest, az egyház békítette ki a feleket, adatta vissza az eltulajdonított tárgyat és büntette a vétkest. 1723-ban egy zágoni asszonyt, akinek „lopását s lopásra való hajlandóságát" bizonyították a tanuk, 3 forint büntetésre és eklézsiakövetésre ítélték. A tolvajt sokszor dupla megszégyenítésben részesítették: az ellopott tárggyal a nyakában kellett hittestvérei előtt megjelennie. 1797-ben a körösi Csorna Istvánná egy darab kenderfonalat lopott és eladta. A bűnön rajtakapták, a tolvaj és a bűnrészes vásárló egyaránt, a fonallal a nyakában kísértetett az egyházi törvényszék elé. A vásárlót keményen megdorgálták, a tolvajt eklézsiakövetésre és 15 korbácscsapásra ítélték.

22 Ugyanezen évben azt, aki egy cselédet lopásra biztatott fel, 15 korbácscsapásra büntettek. A cseléd megúszta egyszerű megfenyegetéssel.

23 A visszaeső bűnösöket, valamint azokat, akik betöréses lopásba keveredtek, minden mentség nélkül az eklézsiakövetés befejeztével a világi hatóságok kezébe adták.

24 Eklézsiakövetéssel és pénzbírsággal büntetett vétek volt az elsőbbségűzés. Ezzel a névvel a személyekhez kötött templomi ülőhelyek botránkoztató elfoglalását jelölték. Tudjuk, hogy a legtöbb régi egyház templomi rendszabályokban rögzítette, hogy hová ülhetnek a hívek. A nagyobb nemesi famíliák az első padokban kaptak helyet, őket követték a huszárok, gyalogok. Leghátul ültek a jobbágyok, zsellérek és jövevények. Ha egy zsellér a nemesek székébe ült, ezzel megbotránkoztatta falusfeleit. A korai jegyzőkönyvekben tett bejegyzések alapján az elsőbbségúzők büntetése 24 forint volt. Később ezt is testi fenyítéssel összekötött eklézsiakövetéssel fenyítették. 1797-ben a zabolai Hadnagy Ágnes pl. cigányhoz ment lányát a templomban az első helyre ültette, amellyel hittestvéreit úgy megbotránkoztatta, hogy az egyház az eklézsiakövetés mellett 30 korbácscsapásra ítélte.

25 Viszonylag későn, még a XVIII. század második felében is komoly büntetésekben részesítették a boszorkányságot. A különböző jóslásokat, varázslásokat, néhány babonaságot általában ebbe a fogalomkörbe sorolták. A legboszorkányosabb falunak a jegyzőkönyvek alapján Zágon bizonyult, innen két valódi boszorkánypert jegyeztek le, mindkettőt 1721-ből. A boszorkányságot az 172l-es perekben még roppant szigorúan büntették, a vétkest az egyházból kizárták és a Magistratus kezébe adták. 1762-ben már eklézsiakövetés és 12 forint pénzbüntetés járt a gelencei boszorkányhoz járónak.

26 1797-re azt, aki a kovásznai akasztófára akasztott ember talpalóját levágta, hogy orvosságot készítsen belőle, eklézsiakövetésre és botozásra ítélték.

27 E rövid összefoglalóból láthatjuk, hogy a tárgyalt korszak végén egyedül a káromkodást büntették szigorúbban, mint korábban, a többi büntetés fokozatosan elerőtlenedett, az eklézsiakövetés is annyira rutinná vált, hogy kicsi54