Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Egyháztörténet, felekezetek együttélése - Szőcsné Gazda Enikő: Orbai széki eklézsiakövetés a XVII–XVIII. században

Egyháztörténet, felekezetek együttélése denként elvesztette jelentőségét. Valószínű, ezért kezdett egyre ritkulni a XIX. század végi teljes eltűnéséig. A bűnök és büntetésmódok felsorolását azért tartottam szükségesnek, hogy láthassuk ezeknek variálódását, rögzítetlenségét. A különböző büntetésformákból azt olvashatjuk ki, hogy a püspökségek nem kötötték keményen meg a kezét a falusi eklézsiáknak, a helyi erkölcsi követelmények is változtató, büntetés-meghatározó erejűek voltak. A XVII. század végén és a XVIII. század elején ugyan gyakoribb volt a pénzbírság, a korszak végén pedig kedveltebb lett a testi fenyítés, a helyi gyakorlat változtathatott az általános úzuson. Ez az, ami a néprajzost különösen érdekli. Zágonban például elterjedtebb volt a boszorkánykodás, mint máshol. Kovásznán többen hittek az ónöntésben, sok ónöntő működött. Pákéban többen vádoltattak paráznasággal, mint más helységekben, Szörcsén és Tamásfalván erősebb gyökerekkel bírt a guzsalyoskodás, mint máshol. Zabolán több ízben jegyeztek fel - bizonyára valamilyen helyi, erős babona következményeként - oláh pappal való eskettetést. A bűnök milyenségéhez és a faluban alkalmazott általános gyakorlathoz szabva változtak a büntetések is. Zágonban pl. elterjedtebb volt az egyházból való kiközösítés, ezért gyakoribb lett a szamártemetés. Zabolán a paráznaságot mindig 12 korbácsütéssel büntették, holott más falvakban ezért a bűnért általában 25 botütés járt. Papolcon igen sűrűn alkalmazták a „nyelwáltságot", vagyis a pletykálóra kirótt pénzbírságot. Félelem az eklézsiakövetéstől Befejezésül még néhány szó arról, hogyan viszonyultak az emberek az eklézsiakövetéshez. Az ettől való páni félelem jelzi a leginkább azt, hogy az eklézsiakövetés igen komoly megszégyenítő erejű volt. Gyakori esetnek mondható, hogy az eklézsiakövetésre ítélt személy a büntetés elől megpróbált elmenekülni, más faluban húzta meg magát. A vizitáció, amennyiben a rejtőzködési helyet megtalálta, súlyosbította a büntetést. 1797-ben a zabolai „Jeremiás Zsuzsa meg bitangozott személly ekkla követésre ítéltetett, hogy pedig a Visitació elöl el futott, el butt, 12 korbáts tsapásokra Ítéltetett".

28 1797-ben a tamásfalvi Sós Anist paráznaságért eklézsiakövetésre ítélték. A büntetéstől való félelem miatt a lány vallásváltásra határozta el magát, kérte átkereszteltetését a katolikus vallásra. Egyháza másként határozott: „ítéltetett azér hogy az illyen Hitben volt tántorgásért megdorgáltassék, Ecclesiat kövessen, és az által meg tisztulván, legyen állhatatos, ha pedig a Római hitre akar által menni úgy menjen akkor mint tiszta személy"." 55