Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti torrások, forrásismertetések találkozás történetét jelenítették meg.'

w A Sopron megyei Lorettom szervita templomának freskóján fordul még elő Rókus alakja, mely freskót az 1651-1659-es években készíthettek. A szent kultuszának általános elterjedése egyértelműen a 17-18. századi nagy, pusztító pestisjárványokhoz köthetően alakult ki Magyarországon. Az 1690-es évek, az 1708-1711. évi pestis, és az 1737-1742. évi pestisjárványok alkalmával tucatjával keletkeznek azok a kápolnák, melyeket Rókus tiszteletére szentelnek fel. A török alóli felszabadulás utáni években további számos templomot ajánlanak Szent Rókus patronátusára. A kollektív tisztelet jelei mellett az egyéni kezdeményezések is megszaporodtak. Ennek egyik példája volt az 1710-ben Gábor György és Csapodi Katalin által készíttetett fogadalmi kép is, mely jelenleg is a jaki templom szakrális tárgyait gyarapítja. A felajánlási kép a pestisből való meggyógyulásnak állít emléket. Az olajfestmény felső részében, középen az innsbrucki szent Jakab templom Lucas Cranach, Szűz-Máriát ábrázoló kegyképének másolata, jobbra és balra pedig Szent Sebestyén és Szent Rókus pestis-védőszentek alakjai állnak. Középen, lent a barlangban fekvő Szent Rozália alakját ábrázolta a naiv művész." Természetesen számos példát említhetnénk még az egyéni kezdeményezésekre, minderre azonban jelen tanulmány keretei nem adnak lehetőséget. Nagy jelentőségűek voltak továbbá a kollektív felajánlások alapján megépített Szentháromság-emlékek, melyekre gyakran került fel Rókus alakja Sebestyén és Rozália figurái mellé. A köztéri barokk Szentháromság-szobrok többféle funkciót láttak el a település közéletében. A város főterén felállított szobor-együttes Közép-Európában hozzátartozott a barokk városkép ünnepélyes reprezentációjához, valamint szakrális atmoszférájához.'* Mindezek mellett hirdette a pestis felett aratott győzelmet, továbbá helykijelölő, legitimitást teremtő szerepe volt a katolikus Habsburg uralom részére. Franz Hula kutatásaiból tudjuk, hogy az oszlopállítás szokása már a 14-16. században is jelen volt Közép-Európában. Három jelentősebb típusa alakult ki: 1. a temetőkben felállított halottilámpa-oszlopok (Totenleuchter), 2. továbbá ennek variánsa, melyre festményeket, reliefeket helyeztek, az ún. Bildstock-ok, 3. illetve a városok határában vagy a közlekedési csomópontokban, köztereken felállított Licht Seule-k. Ezekből mindegyikre igen nagy számban találunk példát Bajorországban és Ausztriában.

94 Magyarországon az oszlopállítás szokása helyett inkább a keresztállítás volt a meghatározó. Keresztet állítottak emlékjel vagy engesztelőkő gyanánt például gyilkosság színhelyén vagy az áldozat eltemetésének sírjánál.

100 A kereszt- és oszlopállítás lényegében tehát fogadalmakhoz kapcsolódva alakult ki. Ezek a fogadalmak a 17. században sokasodtak meg a pestistől való félelem, továbbá a pestistől való szerencsés megmenekülés késztetésére. Egyes emberek, városi vagy falusi közösségek, együtt vagy külön-külön felajánlásokat, adományokat, alapítványokat tettek a szobrok felállítására. Ezek az oszlopok és keresztek emlékje386