Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések után kis bőrpír, gennyes hólyagocska keletkezett. Sokkal feltűnőbb volt azonban a csípés helyéhez közeli nyirokcsomók duzzanata, amelyek a bőr alatt kibúbosodhattak. Az ilyen, kisebb-nagyobb dudort latinul „bubo"nak, magyarul bubónak vagy búbnak nevezték. Ahol több nyirokcsomó csoportban vagy láncolatban helyezkedik el (térdhajlat, lágyékhajlat, hónalj), a bubók is nagyobb számban jelentkeztek. A nyirokcsomók feladata a fertőzés elhatárolása, a kórokozók továbbjutásának megakadályozása és az ellenanyag képzése. Ha például valakit a combján csíp meg a beteg emberről vagy patkányról elugrott bolha, néhány nap múlva megduzzadnak a lágyéki nyirokcsomói. Ezek vagy megakadályozzák a kórokozók nagyobb tömegének a továbbjutását az egész szervezetbe vagy nem. Ha el tudják határolni a fertőzést, a legtöbb kórokozót visszatartó és elpusztító nyirokcsomók elgennyednek, majd kifakadnak. A gennyel az elpusztult és az élő kórokozók tömege ürül ki ép vagy elhalt fehérvérsejtekkel együtt. A kifakadás előtt felpuhuló bubót a seborvos felvághatta, ezzel siettette a genny kiürülését, a lázas állapot megszűnését. A búb, ha nem vágták fel, később ugyan, de magától is kifakadt. Előfordult, hogy egyszerre több egymás melletti nyirokcsomó gennyedt el és fakadt ki, ezt nevezték karbunkulusnak. A pestis tünetei között gyakran emlegették a fekete foltokat. A bőr alól áttűnő vérömlenyeket, a bőrben jelentkező kisebb-nagyobb bevérzéseket és elhalásokat nevezték így. A sötét foltok adták a pestisnek a rettegett „fekete halál" nevet.

22 Török János 1619 körül írt kéziratos recepteskönyvében a pestis ellen Galenus tanácsainak megfogadását javasolta: „Ha ualakinek keleuenj ereszködendik holna alat, mindgiarast a' mediana eret köl holna alat meg uagni. Ha penig teörtenet szörent ereszködik keleueni ualakinek a' feien, auagi az ket uak szeöme keörniül, auagi ualahon az füle megeöt, az cefalika eret keöl meg uagni, a' meli uagion embörnek az hüuelike es nagi uya közöt. Ha penig ualakinek agiekaba, auagi czombiaba uolna ualahon, a taphena neuü eret köl meg uagni, mely uagion lábának bokaya alatt, alias eadem uena dicitur mulierum menstruatarum." De Galenoszra hivatkozva a pestistől félelem legyőzését is jó megoldásnak tartotta: „ualami emleközet leszeön az deög halall felöl, megh czak eszödbe se ueöd".

2

' Batthyány I. Ádám fent már idézett pestisrendelete (1644) a pestis külső tünetei mellett a belső tüneteket is leírta. Legfőképpen a hideglelést, a lázat említette felismerhető jelként: „Inénd veheti ember elméiében, hogy két rendbéli a Pestis, eggjke olj, melj külső oculata uisio által bizonios ielekbül megh esmertetik: a mások olj, melj az szüben és az testnek belső részeiben minden külső ielenség nélkül az eő mérgességét exerceália: melj miuel nem láttatik, annyual nehezeb a másiknál curálni. A belső pestist pedigh igj ueheti ember észre, miuel az előiáróban egj el368