Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Tóth G. Péter: Félelem és rettegés a pestistől

Történeti források, forrásismertetések A járvány azonban nemsokára az uradalom központjaiban is felütötte fejét. Rohonc, Szalónak, Németújvár és Körmend mezővárosokban a ragály szintén szedte áldozatait. A „félelem" zónájában lezajlott eseményekről Gerdákovics Mátyás tiszttartó 1644. július 20-án kelt levelében a következőképp tudósította Batthyány I. Ádámot: „Itt imár az pestis két házbul vet ki, egikbül egy férfiat negyed magával, egikbül egy asszonyt harmad magával. Hidasi Sándornén keteő vagion mastan, néhül néhül halogatna, de nem derekasan, ki régi betegh volt, ki két három hétig fekszik s ugy halogatnak, mi Várhoz valók mind egéséges Ayrben volnánk, czak magam hogy rosszul vagiok, az giomrom dagad, semmi ételt be nem veszi."

4 Ugyanebben az évben (1644) az ország más területén is pusztított a járvány. Haller Gábor feljegyzései szerint Sárospatakon a „járványos betegség miatt sokan meghaltak".

10 Nagykágyán már a következőket írta: „Ez az esztendő igen dögös volt, az táborban is igen holtának, én is felettébb beteges voltam."" Hain Gáspár szerint „Eperjesen és Kassán is már sok haláleset fordult elő".

12 Georg Krauss tudósításai szerint az országban hevesen dühöngött a pestis, úgy hogy sok előkelő ember, egyházi és iskolai személyek annyira haltak, hogy egyes helyeken az iskolai és egyházi tisztségek betöltése lehetetlen volt, így arra érdemtelenek kerültek állásba; iszákosok, renyhék jutottak gazdag javadalmakhoz. Krauss szerint a pestis rövidesen Lengyelországban, Sziléziában és Erdélyben is kitört, ahol elsősorban Segesvárott dühöngött igen hevesen. Ez utóbbi városban 4673 ember halt meg.'

J Bruckner Gottlieb soproni krónikája szerint ebben az évben Sopronban 1450 fős áldozatot követelt a pestis.'

4 Erről a járványról Payr György városi krónikája is beszámolt. Payr szerint a vásárokat a városon kívül a Magyarkapu előtt (Potschitor) tartották, a nagy járványok sok halálesete miatt. Egészen 1645. február 2-áig zajlott itt az árucsere, de februártól már megint megkezdődtek az elővárosban a vásárok." Christian Genersich a Késmárkon lezajlott eseményeket a következőképp írta le: „Ebben az évben dühöngött a pestis. A hadi népség hozta Lőcsére, ahol júniusban való kitörése után 2214 ember halt meg; itt Késmárkon csak szeptemberben lépett fel. Sokan Rókusba, Vorbergbe menekültek a hegységbe, valamint Lengyelországba. Itt mégis 5 72-en haltak meg, akik közül azonban csak 212-öt temettek el egyházi szertartással."

16 Hain Gáspár a lőcsei pestis kitörését így kommentálta: „Ezen a napon (június 21.) lépett fel a pestis a városban az Új utcában Richter nevű sárgarézművesnél, aki 6 gyermekével együtt egy hét alatt meghalt. Leibicben, Iglón és az egész Szepességben haltak meg pestisben, és ezért a Jakab napi vásárt nem tarthatták meg."

17 A látvány A félelem és а rettegés borzongató élménye a pestis konkrét megjelenésével, így a betegek, a haldoklók és a halottak látványával egészült ki. A pestis365