Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések lemnek, ezért több külföldi „természeti tudományt" szerző író munkáját is felhasználta könyvéhez, természetesen kiegészítve saját tapasztalataival, ismereteivel. Nem várt azonnali sikert, megvilágosodást, már csak azért sem, mert csak az általánosan ismert babonákat szedte sorba: „Arra tzélom sem volt, lehetetlen is, mivel ollyan sokak azok, hogy nintsen számok. Majd minden rendű és állapotú embereknek vágynak magános és különös, és a maga hivatalát illető babonái..."

46 így az általánosan ismert hiedelmeket vette sorba, és a korabeli természettudományos, fizikai, élettani, földtani magyarázatokkal cáfolta. Nem egészségügyi felvilágosító könyv ez sem, mégis meg kellett említeni, mert a köznép mindennapi tudására és ismereteire igyekezett hatni, amelyek természetesen meghatározták a betegségről, egészségről való képzeteket is. A Fábián-féle könyv volt a szakmai előzménye Pucz Antal 1822-ben megjelent munkájának

47 és a Halász Márton által összeállított, majd az Iparegyesület Népszerű könyvtárának sorozatában megjelent ún. Babona-irtó könyvecskének is.

48 Mindkét kiadvány magyarázatokkal, érdekes oktató történetekkel igyekezett az észre hatni, és a különböző hiedelmeket kipellengérezni, hogy az olvasó maga szembesüljön a népi balítéletek képtelenségével, abszurditásával. Halász Márton munkáját az Iparegyesület széles körben népszerűsítette, kedvezményesen árulta. Ezzel magyarázható, hogy a 19. század közepén sokan ismerték, forgatták a Halász Márton-féle babonairtó könyvet.

49 A papok által írt egészségügyi népszerűsítő irodalom - a járványirodalmat most nem tárgyalva - szorosan kapcsolódik az elemi iskolai oktatáshoz. Bár nem térek ki az iskolai egészségtan oktatására, mégis meg kell említeni J. A. Coménius (1592-1670) paptanár tevékenységét is, aki az egészségügyi ismeretek oktatását először vezette be az alsó fokú elemi iskolákba. Az Orbis sensualium Pictussaf" először jelenik meg iskolai tankönyvben, 6-12 éves korosztálynak az embertani ismeretek, az orvos és a sebész mesterségének rövid bemutatása.

51 Ezzel Coménius kiemelte - e korosztályon keresztül szélesebb rétegek számára is - a betegek, az orvos, a sebész, a gyógyszerész, a gyógyító növények ismeretét az egyéni, alkalmi, csak a hagyományok útján elsajátítható ismeretkörből, és a kor színvonalán korszerű, közösségi és ellenőrizhető, ezzel együtt továbbfejleszthető, mindenki számára elérhető tudássá emelte. Tessedik Sámuel (1742-1820) evangélikus lelkész is tervszerűen foglalkozott gyülekezete, Szarvas népének egészségügyi helyzetével. Gazdasági iskolájában bevezette az egészségtan oktatását, a zöldségtermesztés mellett megtanította a fiatalokat a helyes táplálkozás szabályaira, a betegápolás módjára. Prédikációiban gyakran kitért az általa helyesnek ítélt életmódra, és mint sokan e korban, küzdött a babonák és a kuruzslás ellen. Bár önálló egészségügyi útmutatót nem írt, mégis meg kellett említenünk az ő ilyen irányú törekvését, elgondolásait és tevékenységét. 354