Népi vallásosság a Kárpát-medencében 5/II. Konferencia Pápán, 1999. június 22-24. (Veszprém, 2001)

Történeti források, forrásismertetések: - Deáky Zita: A medicina pastoralis és a papok egészségügyi felvilágosító tevékenysége a XVIII. század végétől a XIX. század közepéig

Történeti források, forrásismertetések A 18. század végéig Magyarországon egyházi kezelésű iskolák működtek, és a kollégiumok egy részében a beteg gyermekeket maguk a paptanárok, szerzetes-orvosok gyógyították.'

2 Ehhez kapcsolódik, és a coméniusi út folytatását láthatjuk a 17-18. századi protestáns és katolikus középiskolákban versbe szedett egészségügyi regulák tanításában, és a magyar nyelvű iskoladrámákba beleszőtt egészségügyi ismeretek előadásában is.

53 Kiss Áron szerint 1801-től a Duna-melléki református Tanításmód tantervében a 2. osztályosoknak Hufeland [Az emberi élet meghosszabbításáról ...(1798)] könyvének egyes részletei, a 3. és a 4. osztályban Kiss József Egésséget tárgyazó kathekismusát kellett folytatásban tanítani.

54 A papok által írt egészségügyi népszerűsítő irodalom a 19. század elejétől összekapcsolódott az elemi iskolai oktatással, ezért csak a tanítók egészségügyben kibontakozó szerepével együtt vizsgálható." A papokkal és a tanítókkal szemben megváltozott az igény a 18. század végétől. Részben az állam részéről, részben az egyház és a társadalom részéről jelentkeztek egyre erőteljesebben azok a feladatok, amelyek elől kitérni nem lehetett. Nemcsak a himlőoltás népszerűsítése volt az egyetlen egészségügyi feladat, amit vállalniuk kellett. Fontosabb kérdés, mit vállaltak még, mennyire szélesítették ki népnevelői tevékenységüket az egészség területén, menynyire tudták követni a tudomány fejlődését, mennyire tudták összeegyeztetni az orvostudományi és a teológiai tanokat, és mennyire tudták beépíteni az egészségügyi felvilágosító szerepet a lelkivezetői, oktatói tevékenységükbe. Azok a papok vagy paptanárok, akik részt vettek az egészségügyi felvilágosításban, akár mint szerzők, akár mint oktatók, visszaléptek a hagyományos (papi) gyógyítói szerepbe, még ha csak elméleti szinten is, ezzel biztosították a folytonosságát egy nagyon fontos, évezredeken keresztül fenntartott státusnak. Nem véletlen, hogy a 18-19. században, de a recens gyűjtésekből tudjuk, hogy napjainkban is megtaláljuk a gyógyító papokat, akik Isten közvetítői státusát hordozva gyógyítottak, gyógyítanak. Nem mondhatnak le maguktól erről a tevékenységről addig, míg a bizalom, a gyógyulásban, a csodában való hit is együtt tartja a papot, valamint közösségét, és még nincs vagy nem látnak más alternatívát a hozzáfordulók. Mások átalakították ezt a kapcsolatot, és ott ahol ennek előzménye volt - például a protestáns közösségekben, erőteljesebbé vált a lelkész szerepe az egészségügyi felvilágosítás területén. Hogy ez mennyire bonyolult folyamat, azt mutatja a 19. századi egészségügyi népszerűsítő irodalom fejlődése, továbbá erről a kérdésről a különböző egyházi vélemények és viták, nemkülönben az orvostudomány gyakran türelmetlen álláspontja. A papok egészségügyi felvilágosító tevékenységével kapcsolatban felmerülhet a kérdés, mennyiben változtatott az általános egészségi viszonyokon, a betegségszemléleten, egyáltalán volt-e hatása. Nem lehet röviden és egyértelműen válaszolni, legfeljebb elgondolkozhatunk a kérdésen. Természe355